Aggódik a család: nem találják az édesanyát, aki két hete tűnt el kutyasétáltatás közben

Eltűnt egy 45 éves kétgyermekes brit édesanya. Nicola Bulley január 28-án reggel 9.15 körül elvitte két lányát az iskolába, majd a kutyáját sétáltatta a szokásos útvonalukon a lancashire-i St Michael's on Wyre-ben. A rendőrség először azt feltételezte, hogy Nicola a Wyre folyóba esett és megfulladt, de a búvárcsapatok nem találták meg az asszony holttestét – írja a Daily Mail.

Egy korábbi nyomozó szerint csak azért, mert nem találták meg a nőt, nem jelenti azt, hogy nincs a folyóban. Úgy véli, a folyó törmeléke elrejthette a kétgyermekes anyát, és mivel hideg volt, a holttestnek tovább tart a bomlás. Hozzátette, tapasztalatai azt mutatják, hogy az embereket nem mindig találják meg azonnal. Az eltűnt nőt a téli ruhái elnehezíthették, és a hideg víz okozta sokk megzavarhatta.

„A hideg víz okozta sokk nagyon gyorsan elbizonytalanít, a téli ruhák pedig nehezek és pánikba esünk. És ha egyszer elveszíted az irányítást, elég nehéz lehet visszaszerezni.”

A nyugalmazott rendőrtiszt elmondta, nem hiszi, hogy bűncselekményről van szó, mivel a nők elleni támadások többsége spontán történik. 

Nicola élettársa, Paul Ansell a rendőrségnek pontosan részletezte azt a napot, amikor a nő eltűnt.

„Semmi szokatlan nem történt. Egy amerikai cégnek dolgozom, így az én munkaidőm az időeltolódás miatt később kezdődik. Általában kicsit később kezdek reggel. Amikor Nikki elviszi a lányokat az iskolába, akkor tudom, hogy van egy órám magamra. Bementem a házba, csináltam egy csésze kávét és lazítottam, készültem a napra. Nicola általában 9.45 körül ér haza a kutyasétáltatásból, esetleg 10-kor.”

Amikor január 27-én a nő nem tért haza, Ansell azt mondta, először nem aggódott, majd 10.30 körül már idegeskedett.

„Hívtam, de nem vette fel. Megpróbáltam a WhatsAppon, nem sikerült. Ekkor már kezdtem pánikba esni. Arra gondoltam, hogy le kell mennem oda, és megnézni, jól van-e. Hátha látom a kocsit, vagy megnézem, mi folyik ott. Aztán felhívtam a rendőrséget... Azóta már két hét tel el, nagyon félek és aggódom...”