Az ukrajnai háború az idei ünnepek alatt is tart még.
A mai napig ezrével érkeznek a menekültek kelet felől Magyarországra, hogy aztán otthon keressenek és újra kezdhessék életüket, vagy meghúzhassák magukat, amíg Ukrajnában véget nem ér a háború. A Bors kint járt a BOK-csarnokban, ahol az Ukrajnából érkezők számára alakítottak ki egy segítő központot. Itt egy 4 gyerekes családapával Róberttel beszélgettek a szomorú helyzetükről.
Sok barátomat egyszerűen befogták az utcán a katonák, és közölték velük: akárhova is igyekeztek, velük kell menniük a kiképzésre, aztán a frontra.
Mindegy, hogy a piacra tartottak vagy haza. Aki igazolni tudja, hogy sok gyermeke van, és nős, azt egyelőre békén hagyják. Én is így úsztam meg a háborút" - árulta el a férfi a lapnak, majd folytatta a családi tragédiájukkal.
"Mi már külföldön tartózkodtunk, de meghalt a nagybátyám, Zoltán, ezért hazautaztunk a temetésére. 68 évesen még hadkötelesnek számított, de neki semmi kedve nem volt fegyvert fogni. Nagycsaládos volt, de már felnőtt gyermekekkel, így kénytelen volt bujkálni"
– kezdte a férfi könnyes tekintettel.
"Egy idő után valahogy mégis megtalálták az ukrán katonák, akik árulónak, dezertőrnek tekintették, és olyan alaposan elverték, hogy belehalt a sérüléseibe. Igaz, hogy beteges volt, problémák voltak a szívével, de még sokáig élhetett volna. Most lent fekszik egy koporsóban a temetőben. Ez nem igazság. Zoli egy nagyon kedves ember volt"
- fejtette ki Róbert a lapnak.
A férfi kislányával Zitával volt a csarnokban, aki a BOK elkerített gyereksarkában önfeledten játszott egy zongorával.
"Most itt vagyunk Magyarországon. A csarnokban van villanyáram, a gyerekek pedig a segélyszervezetektől kaptak ajándékot. Mi semmit sem tudunk venni nekik, pedig ilyen korán sosem fordult elő. Az otthon, Kárpátalján maradt ismerőseimnek és rokonaimnak még rosszabb a helyzetük. Csodaszámra megy, ha egy nap egy-két órán keresztül van villany. Ennyi idő alatt legalább a mobilokat fel lehet tölteni, aztán elemlámpának lehet azokat használni"
– magyarázta a családfő. A Bors a kislánnyal is beszélgetett:
Bors: "Mi a kedvenc játékod?"
Zita: "A Barbie! Kettő is van nekem!"
B: "Milyen ünnep közeleg?"
Zita: "A karácsony!"
B: "Mit ünneplünk karácsonykor?"
Zita: "Hogy a háború ne legyen!"
Aznap találták meg áldozatait, amikor ő is meghalt.
Az elmeorvosi vizsgálat nem támasztja alá az anya teóriáját.
Kutatóorvos fedte fel a halálközeli víziókat.
Buszmegállóknál szólítja le a lányokat.
Nem kellett volna kerékpársáv.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre
