Szörnyek az ágy alatt - Miért kell csatát vívni minden esti lefekvéskor?

A legtöbb kisgyerek tiltakozik a lefekvés ellen, néha ezt ugyan megpróbálják szerintük rafinált módon álcázni, Például amikor hirtelen rájönnek, hogy ők bizony éhesek, szomjasak, és egyébként is még kellene egy újabb mese. Vagyis kezdődik a sokak számára ismerős esti időhúzás. Az is előfordul, hogy a kicsi azt mondja, szent meggyőződése, hogy az ágy alatt, a szekrényben vagy a sarokban egy gonosz szörny lapul. Ha a helyzet ennyire ismerős a többségnek, akkor ez persze azt jelenti, hogy majd minden családban előfordul vagy előfordult régen. Mi ez a furcsa tiltakozás, miért nem akarnak a kicsik lefeküdni?

John B. Watson pszichológus úgy okoskodott egykor, hogy mindez abból fakad, hogy a szülők túlzottan engedékenyek, és lényegében elrontják a gyerekeiket. A nézet még mindig tartja magát, és ma is az az általános tanács, hogy a szülő igenis legyen kérlelhetetlen, ha a gyerek ágyba parancsolásáról van szó. Az esti lefekvés-szeánsz ma is úgy van beállítva, hogy ez egy kemény csata, amit minden körülmények között a szülőnek kell megnyernie.

De miért ez a makacs és általános gyermeki tiltakozás? Egy vizsgálatból kiderült, hogy mindez csak a nyugati kultúrákban ismert. A világ egyéb helyein ugyanis, bármennyire is furcsa, a gyerekek vagy egy ágyban alszanak szüleikkel vagy legalábbis egy szobában. Úgy tűnik, a gyerekek nem a lefekvés ellen tiltakoznak, hanem az ellen, hogy egyedül maradjanak.

Miért félünk az egyedülléttől?

Néhány ezer évvel ezelőtt, amikor az ember még halász-vadász-gyűjtögető életmódot folytatott, a gyerekek egyedül könnyen a ragadozók prédájává válhattak. Vagyis a leselkedő szörnyek bizony valódiak voltak. Az egyetlen biztos védelem a felnőtt közelsége volt. Az ősi kultúrákban csak egy őrült hagyta volna magára a saját gyermekét. Néhány pszichológus arra a következtetésre jutott, hogy bizony génjeinkben még mindig vadászók, gyűjtögetők vagyunk, vagyis sötétben egyedül feküdni gyakorlatilag öngyilkosság.

Mi a megoldás az esti csaták helyett?

Ma azonban már az emberek többsége legyőzi zsigeri ösztöneit, ahelyett, hogy hallgatna rá, mert bizony egy síró babát fel kell venni, meg kell ölelni, nem pedig magára hagyni. Ezt a mai tudomány evolúciós összeférhetetlenségnek nevezi. Két megoldás létezik tehát: vagy hallgatunk a szakemberek tanácsára, és megvívjuk esti csatáinkat, vagy génjeink tanácsát követve kitaláljuk, hogyan aludhat gyermekünk a közelünkben a lehető legkevésbé zavaró módon.