„Csak abban bízhatunk, hogy nem szenvedtek” – heten haltak meg Kunfehértón a vasúti átjáróban

Óriási robaj hallatszott tegnap reggel 6 óra 45 perckor Kunfehértó környékén. Egy személygépkocsi egy földutat keresztező vasúti átjáróban a sínekre hajtott. Az éppen érkező motorvonat vezetője hiába észlelte az autót, nem tudott időben megállni. Az ötszemélyes Opelt több tíz méteren keresztül tolta maga előtt, a gépjármű pedig olyan súlyosan roncsolódott, hogy a benne ülők közül senki sem élte túl a balesetet. Ketten a csomagtartóban lelték halálukat. A vonat vezetőjét könnyebb sérülésekkel, sokkos állapotban szállították kórházba – írja a Bors.

Heten haltak meg a Kunfehértónál tegnap reggel bekövetkezett balesetben. A családok roma szokás szerint búcsúznak tőlük.

Óriási a gyász

A Bors megtalálta az egyik gyászolót. A kiskunhalasi férfi megtörten nyilatkozott lapunknak.

„Nem tudjuk felfogni, ami történt. Egy hete még beszéltem az öcsémmel, azt tervezgettük, hogy ősszel alaposan megnyomjuk a munkát. Laci testvérem reggel is napszámba ment a feleségével és a fiával, egy helyi gazdánál akartak bodzázni. Márton bácsi egy rendes ember, nekem is többször adott munkát. Most ő is megreccsent” – mondta Balog Attila Róbert, és hozzátette: elfogadja a halált, hiszen az az élet része, de ezzel így nem tud megbékélni.

„Heten vagyunk testvérek. Egy másik fivérem is bodzázott ma, de ő egy másik kocsival ment, és hamarabb kiért a földre. A baleset által keltett zajra sokan, köztük Zoltán is odarohant. Felismerte Renátó autóját, így azonnal keresni kezdte a szeretteit. Meg is találta őket, de hiába tartotta az ölében a fejüket, hiába próbálta őket élesztgetni, már semmit sem tehetett. Ezek után hívott fel, engem már nem engedtek oda a rendőrök.”

Száznál is többen lesznek

„Az öcsémnek és a szeretteinek még élniük kellene, de most hamarosan eltemetjük őket. Ezt hozta a sors kegyetlensége. Most az ő házukban gyűltünk össze, nagyon sok rokon fog eljönni a napokban. Illő módon, roma szokás szerint virrasztunk a temetésig. Közben élelemmel is meg kell kínálni a vendégeket, mert így illik. Legalább 150-en leszünk” – magyarázta Attila, és hozzátette: a szeretteiket földbe ásott kriptában fogják eltemetni.

„A föld nem érheti a koporsót, azért a sírhelyet kibetonozzuk. Hogy miből telik minderre, azt még nem tudjuk, de mindenképpen össze kell szednünk a pénzt becsülettel, mert így kívánja a tisztesség. Imádkozunk Istenhez, hogy a testvérem és szerettei békére leljenek” – mondta még a fivér, aki szerint öröm volt nézni, ahogy László életében a fiával, Rená­tóval és a hitvesével, Tímeával bánt.

Gyakorlatlan sofőr volt

„Együtt haltak meg, és örökre együtt is maradnak. Szeretnénk tudni, hogy vajon felfogták-e a haláluk előtt, hogy mi történik velük, de a baleset számukra hirtelen következett be, ezért kétséges. Csak abban bízhatunk, hogy nem szenvedtek. Azt már megtudtuk, hogy Renátó vezetett. Komoly fiú volt, nem is értjük, mi terelhette el a figyelmét. Talán az történhetett, hogy nagyon fáradt volt, igaz, még nem volt gyakorlott vezető, mert nagyjából fél éve szerzett csak jogosítványt.”

A családon kívül még négyen utaztak velük. A társaság többször is járt együtt munkába.