„Senki sem hajtja nyugodtan álomra a fejét” – Kárpátaljaiak meséltek a rakétatámadás után

A szomszédunkban zajló háború során eddig Kárpátalja a katonai műveletek által érintetlen területnek számított. A Mandiner helyi forrása is úgy vélekedett, hogy nincsenek olyan, hadászati szempontból fontos célpontok, amik indokolnák a térségben az orosz beavatkozást. A háború legkorábbi szakaszában a repterek jelentettek kiemelt célpontot, ilyen azonban a jelenleg nem működő ungvárin kívül nincs Kárpátalján. Más vélekedések szerint a nagyarányú ruszin lakosság is valószínűtlenné tettet a harci cselekményeket a területen, ám ez a teória más régiókban hamar megbukott.

Május 3-án éjjel rakétacsapás érte Volócot, egész pontosan egy elektromos áramelosztót és a vasútállomást érte támadás. Bár a légicsapások egész éjjel zajlottak, jelenlegi hírek szerint halálos áldozat szerencsére nincs. A településen halad át a stratégiai jelentőségű Csap–Bátyú–Munkács–Lemberg-vasútvonal. A volóci villanytelep a nyugat-ukrajnai vasúthálózat egyik ágát látja el árammal. A támadást követően időben sikerült átkapcsolni egy másik villanytelepre, az úton lévő vasúti szerelvények pedig folytatták útjukat. A menetrend egyenlőre nem változott, viszont késésekre lehet számítani. A robbanást követő lökéshullám tetőszerkezeteket is megrongált, illetve több mint félszáz háztartás maradt gázellátás nélkül. A megyei katasztrófavédelem vezetője közölte, hogy az ilyen telepeken keletkezett tűz oltása rendkívül nehéz, hiszen a transzformátorokban található olaj gyulladt lángra.

Az ötezres lakosságú Volócon döntően ukránok élnek, azonban a támadás a teljes kárpátaljai magyar közösséget sokkolta.

A Mandiner megszólaltatta a helyben élő fiatalokat. A Kárpáti Igaz Szó újságírója, Varga Brigitta úgy fogalmazott, hogy a kárpátaljai magyarság teljes megrendüléssel és döbbenettel vette tudomásul a történteket.

„Hírszerkesztés közben említette kollégám, hogy megírja a lembergi támadást. Majd egyszer csak hozzátette, hogy a kárpátaljait is. Döbbent némaság lett úrrá rajtunk, percekig nem hittük el, hogy minket is elér a háború. Eddig naponta volt légiriadó, ami lassan megszokottá vált nálunk. A tegnapi támadás azonban arra figyelmeztetett, hogy e vészjelzéseket nem szabad félvállról venni. Egy biztos, most már senki sem hajtja nyugodtan álomra a fejét.”

Az általános helyzetről elmondta, hogy az élet az utóbbi napokban normalizálódni látszott Kárpátalján, számos család hazautazott külföldről, újraindultak az óvodák és az iskolák, sőt, a jelenléti oktatáshoz is épp kezdtek visszatérni. Itt a nehézséget a menekültáradat jelenti, ugyanis a Belső-Ukrajnából érkezetteket a közintézményekben szállásolták el.

Orbán Eleonóra szintén arról számolt be, hogy az elmúlt hetekben több család tért vissza Kárpátaljára, ugyanis úgy tűnt, a térséget elkerülik a hadműveletek.

A Mandiner más forrásai arról számoltak be, hogy azért is volt sokkoló a támadás, mert a háború elhúzódásával ugyan számoltak sokan, azonban Kárpátalját eddig érintetlen területnek gondolták. Többen jelezték, hogy Kárpátalja légterében a támadás óta folyamatosan helikopterek és repülők köröznek. Kérdeztük azt is, hogy a gyerekek hogyan viselik a kialakult helyzetet, egyik forrásunk példaként a nagydobronyi magyar óvodát hozta példaként, ami a legnagyobb magyar óvoda Kárpátalján. Itt nem szólnak légvédelmi szirénák, de a pedagógusokat telefonos applikációban értesítik a vészhelyzetről, a gyerek pedig egy kincsvadászat-játék keretében mennek le az óvóhelyre, ahová elrejtett játékok és édességek várják őket.

A Mandiner képeket is kapott a támadásról, ezeket elsőként adják közre a magyar médiában.