Lesújtó felfedezés: lassan elveszítjük a szaglásunkat

Az emberi faj rengeteget változott az ősemberek felbukkanása óta, és bár a legtöbb területen sokkal jobban teljesítünk elődeinknél, sajnos vannak olyan képességek, amikben messze elmaradunk az őseinktől. Ezek egyike a szaglásunk rohamos romlása, szimatolás terén versenybe sem szállhatunk az ősemberekkel – írja a Study Finds.

A kínai tudományegyetem azzal mentegeti szaglásromló társadalmunkat, hogy míg az ősembernek az életben maradását garantálta a fejlett szaglás, hiszen a táplálék vagy a közelben ólálkodó azonosításában is kiemelt szerepet játszott az orruk, addig a modern ember már jóval kevésbé támaszkodik erre az érzékszervre ilyen fontos okokból, így a képességünk nyugodtan visszafejlődhetett.

Az egyetem kutatói a pézsma és a BO-nak nevezett testszag-receptorgéneket elemezték, és arra jutottak, hogy amennyiben valaki régebbi típusú receptorgéneket örökölt őseitől, az erősebben érzi a szagokat, illatokat, könnyebben megkülönbözteti őket. A szakértők a vizsgálat első szakaszában 1000 han kínai ember genomjait vizsgálták (a han népcsoport alkotja Kína népességének 92 százalékát), hogy azonosítsák azokat a variánsokat, amelyek tíz illat érzékeléséhez kapcsolódnak. Ezt követően a vizsgálatot megismételték 364, különböző etnikai csoportból válogatott emberen is, de ez a megismételt felmérés is azt erősítette meg: az elsődleges szaglógénjeink hanyatlottak az elmúlt évszázadok során. A csapat két új gént azonosított, amelyek a parfümökben használt szintetikus pézsmát vagy az emberi hónaljon kiütköző izzadtság egyik vegyületét fel tudja ismerni a szagkavalkádból.

A szaglásunk messze nem érhet fel az állatvilág javának képességeihez sem

Míg az emberi orrban nagyjából ötmillió receptorsejt található, addig a kutyák esetében ez a szám eléri a kétszázmilliót. Viszont az emberek között sem lehet egységesíteni, ugyanis mind egyedi módon érzékeljük a szagokat, illatokat: másképp azonosítjuk a minőségüket, erősségüket, kellemességüket. A kutatók ezeket a visszajelzéseket kombinálták a genetikai vizsgálatokkal, hogy felfedezzék a különféle szagreceptorok szerepét. A kutatásban részt vevő emberek mind máshogy reagáltak a pézsmára és a testszagra, mivel másfajta géneket hordoztak, ezek pedig a szaglásuk minőségét is meghatározták. Végeredményként azt állapították meg, hogy azok az emberek, akik régebbi típusú szaglóreceptor-genetikát tudhatnak magukénak, intenzívebb szaglással bírnak, mint a modernebb, redukáltabb képességű géneket birtokló társaik.

A szaglás azonban fejleszthető, különböző illatterápiákkal javíthatunk a képességünkön, és a kellemes illatok még a stresszt is csökkentik, de az érzelmeink kiegyensúlyozottságára is hatással lehetnek. Érdemes is edzenünk az orrunkat, ugyanis a szakértők szerint még nem értünk a hanyatlás végére: a szaglóérzékünk a továbbiakban egyre tovább fog romlani.