Szívszorító! Így tisztelgett Nagyszőlős a hősi halott magyar katona előtt

Titkolta az édesanyja előtt, hogy a háborúba megy a hős kárpátaljai katona. Jaroszláv Bucsában vesztette életét hat társával együtt, amikor az oroszok rájuk támadtak. Anna nem kívánja az ellenséges egyenruhások halálát, mondván, őket is hazavárja a családjuk – írja a Bors.

Szombaton helyezték végső nyugalomra Nagyszőlős hősét, Jaroszlávot. Amikor a városon végigvitték a koporsóját, a lakosság az utcára ment és térdre ereszkedett. A görögkatolikus temetési szertartásán 16 pap vett részt. A családapa Bucsában esett el a háborúban.

„A fiam nem szerette volna, hogy aggódjak érte, ezért annyit mondott: segélyszállítmányt visz az önkéntesekkel Kijevbe. A frontot meg sem említette” – mondta a Borsnak a hősi halott édesanyja. Anna a gyermeke társaitól értesült Jaroszláv haláláról.

„Tízen utaztak a kocsiban Bucsa térségében 31-re virradóan. Úgy lehetett tudni, az oroszok a városból már kimentek, Jaroszlávék mégis szembetalálkoztak a tankokkal. Az ellenséges erők azonnal tüzet nyitottak. A fiammal együtt hét ukrán katona azonnal meghalt, egy nyolcadik társuk pedig a kórházban vesztette életét” – csuklott el Anna hangja.

Az édesanya vallásosan nevelte a gyermekeit.

„Amíg úton voltak, többször is beszéltünk telefonon. Kérdezgettem Jaroszlávot, hogy nála van-e a szentelt víz a kis fiolában, mire megnyugtatott, hogy azzal együtt a nagyapja rózsafüzérét is magánál tartja, és imádkozik is a Szűzanyához” – emlékezett vissza a gyászoló anya.

Jaroszlávnak két lánya született. A négyéves Emília még nem érti, hogy az édesapját soha többé nem látja, de a 10 esztendős, első áldozásra készülő Alexandra már tudja az igazságot.

„Boldogan éltek a feleségével. Emlékszem, a fiamnak hosszú haja és szakálla volt, és gyakran megengedte, hogy játékból a gyerekek azokat fonogassák. Emike állandóan kérdezgeti, hogy mikor jön haza az apukája. Mifelénk ritkán szólalnak meg a légvédelmi szirénák. Szandi napokig nem tudott aludni, de sokat beszélgetett a lelki atyjával, Mario atyával. Úgy tűnik, egy kicsit sikerült megvigasztalni” – mondta a leány nagymamája.

Anna kinyilvánította: akármekkora fájdalom is mardossa a lelkét, nem kívánja az ellenséges katonák halálát.

„Az én fiam egyetlen anya gyermekét sem ölte meg a háborúban, és én sem szeretném, hogy egy orosz asszony ugyanazt a fájdalmat átélje, mint amit nekem kellett. A támadás annyira hirtelen érte Jaroszlávékat, hogy talán nem is volt idejük a fegyverükért nyúlni.”

Miután Anna megtudta, mi történt, szeretett volna Kijevbe utazni, hogy azonosítsa a fia holttestét. Erről lebeszélték, mondván, jobb, ha olyannak marad meg az emlékezetében, mint amilyen az életben volt.

„Jaroszláv egy 190 centi magas, 107 kilós, erős ember volt, aki imádta a családját” – zárta a gyászoló édesanya.