Üllői vonatgázolás: „Együtt nőttek fel, és most együtt is kell őket eltemetnünk”, a rokonok meséltek az unokatestvérekről

R. Csaba és T. Csaba gyerekkoruk óta azt tervezték, hogy ha felnőnek, együtt fognak dolgozni. A családjaiktól távol, mintegy 285 kilométerre találtak munkát útépítőként. Sokak szerint becsületes munkásemberek voltak. Most az 1200 lelket számláló Gyürén mindenki őket gyászolja. Ott laktak a családjaikkal, de a megélhetés miatt sokat voltak távol otthonról, csupán kéthetente mentek haza.

A múlt a hétvégén történetesen a munkáltatójuk által biztosított szálláson maradtak.

Azt hitték, hogy még átérnek a síneken

Az útépítőként dolgozó unokatestvérek a vasárnap délutáni szórakozásból indultak vissza a bérelt házba, ahová már nem érkeztek meg. Egy üllői vasúti átkelőben a piros jelzés ellenére megkíséreltek átmenni. A vágányszakasz jól belátható, tehát észlelniük kellett a szerelvény érkezését, vélhetően úgy gondolták, hogy időben átérnek. Talán így is lett volna, ám R. Csaba a sínben megbotlott és hanyatt vágódott. T. azonnal a szeretett rokon segítségére sietett, és megpróbálta őt elhúzni, sikertelenül. Mindkettőjüket elütötte a vonat, azonnal meghaltak.

Hat gyermeket nevelt az egyik férfi

A Bors úgy tudja, a férfiakkal dolgozott. R. fia is. A rokonok most teljesen összetörtek.

„Nem is kívánhattam volna jobb apát” – zokogott Margó, R. leánya. – „Mindig azon volt, hogy gondoskodjon rólunk. Soha nem vetette meg a munkát, neki csak az számított, hogy mindent megadjon nekünk” – mondta a gyászoló.

R.-nek két vér szerinti gyermeke született az első párjától, viszont a későbbi élettársa még négyet hozott a kapcsolatba, így hatan tekintettek egymásra testvérként.

Együtt temetik el őket

Az egyik, neve elhallgatását kérő rokon kifejtette: a két Csaba már gyerekkorukban azt tervezte, hogy egyszer közös vállalkozást alapítanak.

„Sülve-főve együtt voltak, olyanok voltak egymás számára, mintha nem is unoka-, hanem édestestvérek lettek volna. Együtt nőttek fel, és most együtt is kell őket eltemetnünk. Egyiküket sem hibáztatjuk a tragédia miatt, tudjuk, hogy őszintén szerették egymást. Szerintem ők is azt akarnák, hogy a rokonság közösen gyászoljon, és úgy emlékezzünk rájuk, mint a családot összetartó férfiakra” – csuklott el a hölgyrokon hangja.