Gyász! Megtörten vallott a hatéves Milán édesapja

Édesapja karjaiban halt meg a hatéves Milán, aki barátjával játszadozott a Ronyva-patak partján, mikor beszakadt alatta a jég. A gyásztól összeroppant családnak azonban nem minden részlet világos.

Aznap reggel minden úgy indult a Papp családnál, ahogyan máskor: Kálmán, az apa dolgozott, felesége, Anita a gyerekekkel volt.

„Milán imádja a meséket, aznap is mesét nézett a húgával, Bellával. Én hazamentem, fát rakodtam a kocsira, hogy elvigyem édesanyámhoz, aki két utcával lejjebb lakik” – mondta a Borsnak a gyászoló apa. – Mikor felrakodta a teher nagy részét, és bement, Milán apukájához szaladt, hogy vele mehessen. A kisfiú végül egyedül indult el nagymamájához, ekkor látták őt utoljára.

Az apa elvitte a fát, tankolni ment, majd ígérete szerint hazatért, ekkor viszont már rendőrök hada fogadta a döbbent férfit. Közölték vele: imádott fia eltűnt.

„Kiugrottam, és rohantam, ahogy csak bírtam, azonnal keresni kezdtem” – idézte fel élete legszörnyűbb napját a férfi. Kiderült ugyanis, hogy Milán a nagymamája felé menet összetalálkozott barátjával, a négyéves Rikóval, akivel inkább elment barátja házához megetetni a lovakat. A két gyerek viszont ezután eltűnt, Rikó családja keresni is kezdte a gyerekeket, Milán szüleinek viszont ekkor még nem szóltak.

„Már azzal a hírrel jöttek, hogy Milán eltűnt, és a patak egyik felét átvizsgálták, de nem találják. Miért nem szóltak nekünk?” – tette fel a kérdést zokogva Milán édesanyja, Anita, aki ekkor az egész családdal a kicsit kereste. A fiú testét végül apukája találta meg.

„Először rossz irányba küldtek, mert mondták, hogy a patak másik részét átvizsgálták, ezért ott csak később kezdtem nézni. Azonnal megláttam, lerohantam a partra, és felszaladtam a töltésre. A teste jéghideg volt, az egyik énem tudta, hogy már nem él, de megpróbáltam újraéleszteni, mert egy sorompó miatt a mentő oda be sem tudott jönni” – mondta könnyes szemmel Kálmán.