„Küzdünk a járvánnyal, tartjuk egymásban a lelket” – szívmelengető interjú a tüdőgyógyásszal

Az első hullám semmi volt ehhez képest! Sok minden változott, sokkal több a beteg. Az első hullámnál még senki sem tudta, hogy pontosan mire kell figyelni. Röpke hónapok alatt rengeteg a fejlődés, sok tapasztalat összegyűlt, így felkészültebbek vagyunk – mesélte a Ripost7-nek dr. Müller Veronika.

Nagyobb eséllyel tudnak most meggyógyítani egy beteget, mint tavaly tavasszal? Mik a terápiák?

– Sok beteget kezelünk a rendevizir nevű gyógyszerrel, és vannak kiegészítő terápiák. Mindent igyekszünk megadni, ami a legcsekélyebb mértékben is hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek jobban legyenek. Például tudunk oxigént adni, van gyógytornász, aki mindig segít. Nagyon odafigyelünk a diétára, ha kell, többlettáplálást adunk, kiemelten figyelünk erre. Nagy öröm számunkra, hogy a tüdő finomstruktúráját jól meg tudjuk ítélni. Hozzánk is került egy CT, ez sokat segít a munkánkban: így a gyors változásokat pontosan tudjuk mérni, nagyon gyorssá vált a laboratóriumi diagnosztika. Sokat tanultunk, egészen jó érzékünk lett ahhoz, hogy mikor kell nagyon odafigyelni, mikor mire lehet szükség. Nagy tapasztalatot szereztünk a betegek lélegeztetésében is.

A Covid-osztályra, a vörös zónába csak védőfelszerelésben mehetnek be. Nagyon megnehezíti ez a munkát?

– Igen, így sokkal megterhelőbb dolgozni. Olyan apróságok is zavarnak például, hogy nem tudjuk például megvakarni a fejünket vagy megigazítani a hajunkat, nem nyúlhatunk be a védőfelszerelés alá. Három órán keresztül ebben a speciális védőfelszerelésben vannak a dolgozók. Üvölteni kell benne, hogy a másik hallja, amit mondunk, főleg ha egy idős beteghez beszélünk, akinek hallásproblémája is van, hiszen nem tud szájról olvasni. Ráadásul nem azonosíthatók az ápolók, az orvosok, a köpenyünkre írtuk rá a nevünket.

A hozzátartozók hogyan tudnak tájékozódni a betegek állapotáról?

– Ennek most már kialakult rendje van. A vörös zónában dolgozó nem tudja felvenni a telefont, ráadásul odabent más dolga van. Kijelölt idősávokban kérhetnek felvilágosítást a hozzátartozók. Aki covidos beteg, annak a legrosszabb az, hogy be is van zárva a kórterembe. Unalmas, nagyon ingerszegény környezetben vannak, ez megviseli őket. Igyekszünk segíteni, hogy tudjanak telefonon beszélni hozzátartozókkal, kedvességgel, odafigyeléssel segíteni.

Máshonnan is érkeztek orvosok, hogy segítsék a munkát. Velük jól kijönnek?

– Körül vagyok véve fiatal kollégákkal, akik mind nagyon pozitív életszemléletűek és egymásban is tartják a lelket. Szeretik egymást, jól tudnak együtt dolgozni a fiatal orvosok, jó ezt látni. Fantasztikusan beilleszkedtek azok, akik máshonnan érkeztek. Büszke vagyok a kollégáimra, le a kalappal előttük. Felemelő látni, hogy nehezebb körülmények között is helyt állnak. A teljes csapat, a takarítóktól a beteghordókig mindenki hozzáteszi, ami az ő dolga, és mindenki nagyon fegyelmezett. Ez adja itt a klinikán az igazi erőt.

Önt már beoltották?

– Igen, a szerencsések között vagyok, aki már megkaphatta a vakcinát, beadattam, ez nem is volt kérdés. Nincs más lehetőség, ez az, ami segít! Mindenképpen el kell kerülni a koronavírus-fertőzést, ez egy borzasztó betegség, senkinek sem kívánom. Ha már nem kell ennyire komoly védőfelszerelésben dolgoznunk, az is nagy könnyebbség lesz.

A családja mit szól ahhoz, hogy egy éve éjjel-nappal dolgozik?

– A férjem is orvos, így ő is ezt teszi. A gyermekeink felnőttek, elköltöztek, a szüleink viszont a veszélyeztetett korosztályban vannak. Keveset tudunk találkozni, ezt ők is, én is hiányolom. Telefonon szoktunk beszélgetni vagy a kertben, távolról.

Mi az, ami rajtuk kívül a legjobban hiányzik?

– Szeretem a munkám, ez nagy szerencse, számomra ez a hobbi is. A családon kívül a programok hiányoznak: elmenni koncertre vagy moziba, vacsorázni valahová. A síelés is nagyon hiányzik, minden évben mentünk, idén ez elmaradt. Nálunk ez nagy baráti, családi esemény, talán ezért is hiányzik annyira. Az emberi kapcsolatok, társasági események hiányoznak. Bízom benne, ha egyre nagyobb lesz az átoltottság, akkor visszatérhetünk a korábbi életünkhöz.