Te jó ég, engem is oltanak! Most akkor örüljek vagy sem? - Így kapom meg a vakcinát

Bár már január elején regisztráltam a vakcinainfo.gov.hu oldalán, valahogy mégis az egész olyan távolinak tűnt, eszembe sem jutott, hogy már februárban én jövök. Persze tudtam, autoimmun betegségem miatt hamarabb rám kerül majd a sor, mint a korom indokolná, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik.

„Szerda reggel 9 óra 30 perckor megkapja a védőoltást„ - közölte a hírt telefonon a háziorvom asszisztense. „Megfelel önnek ez az időpont?” - tette fel a kérdést Ildikó, mire én csak hebegni tudtam. Kellett pár másodperc, mire végre megtudtam szólalni a meglepetéstől: „Melyik vakcinával oltanak be?„ - kérdeztem én - mintha ez lenne a legfontosabb, pedig az agyam ezerrel pörgött, sokkal fontosabb dolgok miatt. De már jött is a válasz. „Az AstraZeneca vakcinát kapja meg”.

A szívem azonnal zakatolni kezdett, mintha csak egy randira hívtak volna. Pedig ez az értesítés sokkal nagyobb jelentőségű.

Bebizonyosodott, amit még magamnak sem mertem soha bevallani: hiába vagyok „vasgyúró”, hivatalosan is beteg vagyok...

Hiába vagyok nagyon bátor, most megijedtem...

De még valami bizonyosságot nyert. Örömömben kezdett el remegni a gyomrom, mert tudom, pár nap múlva már nem kell rettegnem a Covidtól! A szurikat utálom, de ezt a kettőt most túl fogom élni, ha ez az ára, hogy ne fenyegessen a koronavírus.

Mert bár „kemény” vagyok, a félelem, még ha csak tudat alatt is, ott motoszkált a fejemben. Persze főként a szüleimet féltem, de anya vagyok én is, így nem engedhetem meg magamnak, hogy bajom essen.

Ráadásul most van egy aduászom is a makacs gyerekemmel szemben: ha ugyanis én beoltatom magam, akkor neki is ezt kell majd tenni, hiszen anya is érte teszi ezt...

Most pedig nincs más teendőm, mint várni a szerda délelőttöt, amikor megkapom az oltást, hogy végre kinyújthassam a nyelvem a vírusra.

Még kettőt kell aludni!

A folytatás ezután következik.