Egy hatalmas ózonlyukat mértek be az Antarktisz felett

A szakemberek szerint egy erős, stabil és hideg sarkvidéki örvény a felelős az ózonlyuk jelentős mértékű tágulásáért.

A szolgálat vezetője, Vincent-Henri Peuch szerint az UV-sugaraktól védő pajzson megfigyelt mostani rés „határozottan” az egyik legnagyobb az elmúlt 15 évet nézve. Az Antarktisz feletti ózonkoncentráció-csökkenést 1985-ben észlelték először. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szóvivője, Clare Nullis szerint az ózonlyuk augusztusban - a déli-sarkvidéki tavasz beköszöntével - kezd növekedni és nagyjából októberben tágul a legnagyobbra.

„A levegő mínusz 78 Celsius-fok alatt van és ez az a hőmérséklet, amelyre szükség van a sztratoszférikus felhők kialakulásához, ami egy egészen összetett folyamat” - magyarázta Nullis genfi sajtótájékoztatóján.

Hozzátette: „az ezekben a felhőkben lévő jég beindít egy reakciót, amely képes elpusztítani az ózonréteget. Ezért látjuk idén ezt a nagyméretű ózonlyukat”.

A Copernicus szakemberei szerint a Napból származó energia hatására kémiailag aktív klóratom és brómatom kerül a sarkvidéki örvénybe, amely gyorsan elpusztítja az ózonmolekulákat, ózonlyuk kialakulását eredményezve. Nullis szerint az ózonlyuk tágulása ellenére a szakértők továbbra is úgy vélik, hogy az ózonréteg lassan regenerálódik az ózonréteget károsító gázok fokozatos kivonását elrendelő, 1987-es montreali jegyzőkönyvnek köszönhetően.

Az éghajlati előrejelzések szerint az ózonréteg 2060-ra lesz olyan állapotban, mint 1980-ban volt.