A párom abszolút kiveszi a részét a munkából a gyerekek körül, de ugye napközben a munkára fókuszál, hiába van itthon. Igyekszünk tudatosítani magunkban, hogy nem csak apa és anya vagyunk, hanem egy pár, nem szeretnénk úgy járni, hogy mire nagyobbak a gyerekek, azt vesszük észre, hogy elmentünk egymás mellett. De még várni kell arra, hogy kicsit több időnk legyen egymásra. Olyan érdekes egyébként, hogy mostanában téma köztünk, legyen-e harmadik gyermekünk. Mert én korábban azt mondtam, maximum két gyereket vállalok, de közben meg imádok anya lenni és elindult bennem, hogy lehetne még egy baba. Persze, amikor mondjuk egyszerre üvölt a kislányom és a kisfiam, akkor mondogatom magamnak, hogy bőven elég ez a két gyerkőc. Szóval hullámzó ez még nálam, de nem vetettük el az ötletet!