Freddie: Más már rég elhagyott volna

Olykor úgy érzi, a szétesés szélén áll, mégsem lassít a tempón. Fehérvári Gábor Alfréd Freddie ügyesen lavírozik a Sztárban Sztár All Stars  műsor, a cukrászdája és a magánélete között, derül ki a Hot! magazinnak adott interjúból. 

Sosem titkoltad, hogy a feladataid mellett is igyekszel helytállni családfőként, próbálsz segíteni az otthoni teendőkben. Ugyanakkor most kész rohanás az életed. Mennyire sikerül megfelelned a saját elvárásaidnak?

Mára elfogadtam, hogy most ez van, sőt igazából készültem is arra, hogyha ez a műsor elkezdődik, akkor egy nagyon kemény időszak elé nézek. Azonban azt nem tudom, hogy mennyire lehet felkészülni arra, hogy ez rajtam kívül mindenki másnak is kemény, hiszen azok a feladatok, amelyek alól most kivonom magam, másra hárulnak. Ebben az időszakban sokkal több nyomás és teher helyeződik a feleségemre, ami valahol kitüremkedik majd, és azt tudni kell kezelni. Szóval, az a legnehezebb, hogy elfogadjam az egyébként jogos frusztrációmat, mert valóban magas elvárásokat támasztok magam felé.

Meddig lehet tartani ezt a tempót úgy, hogy közben ne őrlődj fel?

Az egyik legfontosabb része az életem ezen szakaszának: elfogadni, hogy most a műsor a legelső a család mellett. És ez akkor is így van, ha nehéz kimondani, hiszen ellenkező esetben már kiestem volna. Más lett az időbeosztásom, aminek az az eredménye, hogy akkor is a műsorra készülök, amikor olykor már az ájulás kerülget. A napjaim sokszor a kompenzálásról szólnak, és ilyenkor nyilván máshonnan vonom el a fókuszt, az energiát, az odafigyelést.

Freddie: „Az én terhem már az ő vállát is nyomja”

Sikerül?

Délelőtt apa voltam, mert el kellett mennem a gyerekekért Szekszárdra, mivel az elmúlt héten minden áldott nap én is és a feleségem is dolgoztunk, és ha nincsenek a nagyszülők, elképzelésem sincs, hogyan oldanánk meg az ilyen helyzeteket. Aztán az apa funkcióból átkapcsolok az előadó funkcióba, majd este visszavedlek családapává és férjjé. Szombaton rohanok műsort vezetni, vasárnap éjfélkor pedig csak egy pillanatra engedem meg magamnak, hogy örüljek a rengeteg szavazatnak és a továbbjutásnak, mert utána kezdődik minden elölről. Jön egy újabb hétfő, és a gyerekeket el kell vinni az óvodába… 

Mennyire viseli ez meg a kapcsolatodat? Hogyan viseli ezt az időszakot a kedvesed?

Óriási szerencsém van, mert a feleségem is nagyon sokáig volt előadóművész, és táncművészként pontosan tudja, hogy mivel jár az életem. Támogat, amiben csak tud, de nem hazudok: ő is emberből van, és van, hogy felcsattan, és hangosabban mondja el, hogy az én terhem már az ő vállát is nyomja. 

Megéri mindez? Nem lenne egyszerűbb kicsit hátradőlni, elengedni dolgokat, és hagyni, hogy csak megtörténjenek maguktól? 

Nem tehetem meg, hogy hátradőljek, mert valamiből meg kell élni, hiszen jelenleg sem a zenéből élek. A működő cukrászdám mellett fél éve próbálok nyitni egy újat Budán, és talán majd most fogunk eljutni oda, hogy végre meglesznek az engedélyek, és elkezdhetjük a felújításokat. Szóval, igazából magam sem tudom, hogy hány színtéren folyik az életem. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy néhány évvel ezelőtt nem tudtam volna elviselni ezt a nyomást!

„Egyelőre nem én vagyok a lényeg”

Elviseled most az életedet, vagy tartogat olykor olyan meglepetéseket is, amelyeknek köszönhetően jól érzed magad a bőrödben?

Egy ideje azért koptatom a hátsómat, hogy függetlenítsen magam mindentől, és tudjam élvezni azt, amit eddig elértem. Nagyon sok minden történt velem az elmúlt egy évben, amit nem szeretnék elmondani, mert megkímélném magam a hihetetlen módon okos emberektől, akik majd megmondják, hogy mit csináltam rosszul, és mit kellett volna másképpen csinálnom. 

Így most erőn felül kell dolgoznom, és mennem kell előre, hogy képes legyek megteremteni a családomnak a biztonságot.

Ebben a káoszban mennyire hiányolják a gyerekek az apukájukat? 

Előfordul, hogy megkérdezik, hogy apa hol van, de most még nem én vagyok a lényeg. Az első öt év az anyáé, és ez nálunk is így van. Egyelőre beérik azzal, hogy este beesek az ajtón, és én olvasom el a mesét. 

Amikor az ember ennyire tudatosan készül a szülői szerepre, annak általában egy mélyebben gyökerező oka van. Ez a te esetedben is így van?

Nekem egyetlen célom van: hogy jobb legyek, mint a saját szüleim voltak! Ez persze nem arról szól, hogy ők rossz szülők lettek volna, hanem arról, hogy jobb akarok lenni annál, amilyenek ők voltak velem. Az életem elsődleges célja, hogy a fiam jobb férfivá és emberré váljon, mint amilyen én lettem, és ha ez nem sikerül, akkor az azt jelenti majd, hogy valamit nem sikerült átadnom, valamit nem jól csináltam. Bízom abban, hogy a fiam korábban ismeri fel azt, amit nekem is fel kellett volna ismernem. De ha csak azt az egyetlen dolgot elérem, hogy ne kövesse el az én hibáimat, már megérte.

„Egymást választottuk magunk mellé”

Említetted, hogy a feleséged, Dóra olykor már hangot ad annak, hogy sokat vállalsz. Voltak már ebből komolyabb viták is?

Teljesen biztos vagyok a szövetségünkben! Aki azt mondja, hogy soha nem veszekednek, ott nem is működik jól a kapcsolat. Nem tudom elképzelni azt, hogy ahol két félnek szüksége van egymásra, és az egyik esetleg elhanyagolva érzi magát, az nem kiabál figyelemért. Ilyen szokott lenni, és ez teljesen érthető. Igen, néha kiakad, és elmondja, hogy milyen nyomás nehezedik rá a gyerekek miatt, és közben neki is van egy saját vállalkozása, ami remekül megy, és ha én nem vagyok ott, akkor az előbb-utóbb érződik. Mindez pedig hiányérzetet kelt, és akkor az élet szembefordít vele. Ezek nehéz dolgok, de hát ezt az életet választottuk, egymást választottuk magunk mellé, ami nagy valószínűséggel egyáltalán nem a véletlen műve. 

Milyen embernek gondolod magad? Hogyan írnád le önmagadat, a kedvesed szemüvegén keresztül nézve az életedet?

Tiszta, becsületes, pontos vagyok. Úriember. Ez nem arrogancia, ez döntés kérdése. Megszülettünk, fiúvá cseperedünk, férfivá válunk, de az, hogy valaki úriember lesz, döntés kérdése. És ha ebből a szerepből egy pillanatra is kilépek valami miatt, akkor elszomorodom, és emlékeztetem magam, hogy nem. Mert én úriember vagyok. Mindig és minden körülmények között őszinte vagyok. Mindenről van véleményem, és ha megkérdeznek, nem félek elmondani. Pedig volt már rá példa, hogy kirúgtak miatta. Olyan vagyok, aki szeret gondoskodni másokról, aki jól érzi magát attól, ha segíthet.

Utazzunk a jövőbe húsz évvel későbbre. Mit üzennél a mostani Freddie-nek? Mit üzennél az apának? Mit üzennél a zenésznek? És mit üzennél a férjnek?

Tarts ki!