Vörös István: Minden feltétel adott ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból

Vörös István őszintén mesélt az életéről a Hot! magazinnak.

Hot!: Annak idején minden fiú focizni vagy gitározni akart. Nálad ez hogy alakult?

Vörös István: Én mind a kettőt űztem. A sporttól a zene csábított el. Naphosszat nyúztam a gitárt, pezsgett bennem az önkifejezési vágy, már tinédzserként dalokat írtam. Ahogy ma fogalmazok: dokumentálom az engem körbevevő világot, eseményeket, hangulatokat, szereplőket, történeteket a dalok nyelvén. Gitártanárokhoz jártam, hangszerelést tanultam Stark Tibornál és énekhangképzést Szendrő Máriánál, a hazai éne­kes­tár­sa­da­lom szeretett Mamikájánál.

Hot!: Ha jól tudom, itt ismerkedtél meg Zoltán Erikával…

Vörös István: Egy csöppnyi románc a hetvenes évek ólomszínű díszletei között. Fiatalok voltunk, tele lelkesedéssel.

Hot!: Elég hamar belejöttél a gitározásba, ha Radics Béla helyére hívtak a Nevadába.

Vörös István: 1975-ben kaptam meg a működési engedélyemet, az ORI-vizsgámat a zenekarral. A készülődés és az álmodozás korszaka volt ez.

Hot!: A szüleid mit javasoltak?

Vörös István: A ráhatásukra elvégeztem a külker főiskolát, majd katona is voltam Baján, elsőlépcsős alakulatnál. Itt alakítottam meg a HadiRockot. Az építőtáborokban aratott nagy sikerek arra ösztönöztek minket, hogy a leszerelés után együtt folytassuk, immár Budapesten, a zenei élet központjában, a nagyok között. 1981-ben már Prognózis néven koncerteztünk.

Vörös István a Prognózis együttessel rengeteg sikert ért el

Hot!: Minden zenekar vágya és álma, hogy lemeze jelenhessen meg. Nálatok ez könnyen ment?

Vörös István: A közönség támogatásával kiharcoltam a Hungarotonnál, hogy megjelenhettek az Előjelek, majd a Tele van a város szerelemmel albumok. Itt már kinyílt a világ, nagy sikerek, Budai Ifjúsági Park, Dorogi Rockfesztivál stb. Sőt, a Ten Years Afteres Alvin Leevel, tinédzserkorom gitárbálványával országos turnén vettünk részt, Tina Turner budapesti koncertjén pedig mi voltunk az elő­ze­ne­kar. Egyfolytában pörögtünk, a rengeteg koncert mellett a zene és a szövegírás is sok időmet elvette, sőt a zenekar menedzselése is az én feladatom volt. Nem csoda, ha az évtized végére egy kis nyugalomra vágytam.

Vörös István dalokat írt Svájcban

Hot!: Sokan Nyugatra mentek vendéglátózni, erőt gyűjteni az itthoni újabb megmérettetésre.

Vörös István: Két év emberpróbáló zenei vendéglátózás következett Svájcban. Itt írtam az Ez egy kutya világ című album dalait, ám alig vártam, hogy hazatérve ismét a hazai közönség elé álljak. Egy alkotónak inspiráló az új környezet, és fokozódik az alkotásvágy, de alig várja, hogy hazatérjen.

Hot!: Nem hiszem, hogy annyira kutya világ volt Svájcban, ahogy a címben megfogalmazod. Mit jelent ez a cím?

Vörös István: 

Hot!: A Minden viharon át volt a válaszod a kutya világra?

Vörös István: Persze, hisz már itt sorakoztak a még újabb dalok, sőt nem sokkal utána jött a Szűk nekünk ez a város album is. Ez már egy új formációval és a saját nevem alatt futott produkció volt.

Hot!: Mégis mint „magányos utazó” adtál életjeleket a kétezres évekbe érkezve, új műsorral, szóló akusztikus estekkel itthon és a nagyvilágban…

Vörös István: A szóló akusztikus one man show az igazi megmérettetés, amikor egyedül állsz a színpadon, énekeled, előadod, gitározod a dalaidat, közben figyeled a közönség rezdüléseit. Ennek lenyomata a Magányos utazó album, a Mélyföld és A legjobb Vörös István-dalok – Hallgass, ha jót akarsz! sorozat hatodik része. 2001-ben Mexikóban több nemzetközi fesztiválon léptem fel. Magyarul, illetve spanyolul énekeltem. Ültek a dalok, szerette a közönség ezt a kettősséget, és rá egy évre már zenekarral koncerteztünk a veracruzi piramisok tövében, majd végigjártuk a Sierra Madre nagyvárosait. Mint a mesében. Szöul következett, Párizs, Brüsszel, Toronto... És természetesen itthon is elememben voltam.

Hot!: Te azon kevesek közé tartozol, akik saját maguk írják és éneklik dalaikat. A zene vagy a szövegírás jön könnyebben?

Vörös István: Szerintem akkor kerek a történet, akkor a leghitelesebb, ha egy szerző a zenét és a szöveget is saját maga írja, így egyértelmű a mondanivaló és az üzenet. Remélem, ez rajtam is érződik. A szöveg megírása, témaválasztása, stílusa szinte fontosabb, mint maga a zene, hiszen ha az leköti a hallgatóságot, máris megvan a figyelem. Persze ha a zene, a hangszerelés és az előadás ezt még jobban segíti, akkor jó igazán a produkció.

Hot!: Megvan ehhez a nyugodt háttered, hogy csak az alkotásra és az ihletre összpontosíts?

Vörös István: Igen, minden feltétel adott ahhoz, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.

Hot!: Most éppen min dolgozol, mire készülsz?

Vörös István: Eddig 11 album dalai fűződnek a nevemhez, plusz élő és válogatáslemezek sokasága. Őszre tervezem a tizenkettediket, ami dupla album lesz, 30 dallal. Ezúton köszönöm a nagy Ismeretlennek, hogy újabban gyakran jönnek az ötletek: az ihlet gyakori vendég nálam. Ha már a köszönetnél tartunk, a zenekaromat is ki kell emelnem, meg a teamet, amely odaadó munkával segíti a produkciót. Készülünk a jubileumi koncertemre. Május 3-án a MOM Kulturális Központban 30 dalom lesz terítéken, szerintem a legjavából. A zenei korszakaimból meghívtam néhány régi zenésztársamat. Több dalban fellép Vikidál Gyula, Jankai Béla, Cirmos Kormos Gábor, St. Martin és Szalóki Anett. A pályámon ilyen még nem volt, már csak azért sem, mert az ember egyszer töltheti be ezt a kerek évfordulót. A jelszó továbbra is: „A Kultrock legyen veletek!”