„Papíron nem is lehetnék életben” – A szabadidomításról beszélt a lovas, aki elveszítette egyik szeme világát

Teljesen hétköznapi, szerető családból jön Tászler Melinda, ő az első „lovas” a famíliában. 2007-ben vette az első lovát, Patást, és őt, illetve a szabadidomítást választotta az egyetem geológia szakja helyett.

„Autodidakta módon tanultam meg idomítani: rengeteget olvastam a témában, és videókat néztem az interneten. Patással próbálgattuk a mozdulatokat, tapasztalat alapján kialakult, hogyan tudom irányítani őt, eleinte eszközökkel és testbeszéddel, majd csak a testbeszéddel” – mesélte a Hot! magazinnak Melinda.

A szabadidomítás alapjai elsajátítása után bemutatóra hívták

Öt évig ez csak a hobbija volt. Akkor jöttek az első felkérések, hogy edzést tartson más lovakkal, és bemutatóra is hívták Patással, aki szinte kitalálta a gazdája gondolatait. Később egy saját telket is sikerült megvásárolnia Melindának, ahol az apró lovarda áll; ma már csak Morti, a minipóni és Hexi, a póni otthona. Minden jól alakult, ám 2018-ban egy állat, amelyet képezett, megbokrosodott.

„Fél évvel korábban már csúnyán odaharapott egyszer. Összetett jellemű lovacska volt… Arról már nincs emlékem, hogy jön felém a ló, és megtipor. Majdnem sikerült kinyírnia, papíron nem is lehetnék életben.”

Melinda súlyos koponyasérülést szenvedett, elveszítette a jobb szeme világát, és a bal oldala is lebénult. Többéves rehabilitáció várt rá, ám a lelke nem tört meg. Eszébe sem jutott eladni a lovait, és nincs benne félelem az állatoktól.

A problémásság nem mindig a ló hibája, és nemcsak a bántásból, hanem a következetlen majomszeretetből is adódhat.

„A gazdának kell meghúznia a határokat, hogy mit lehet és mit nem, és nem túlbabusgatni az állatot. Ha egy 600 kilós ló ránő az ember fejére, az nem túl előnyös. Még Morti is problémás lehetne, ha nem úgy lenne nevelve…”

A szabadidomítás lovakkal, de még kecskével is megy!

A félig vak minipóni és Hexi, a póni már évtizedes tapasztalat alapján tanult be. Velük gyerekeknek tanítja meg Melinda, hogyan kell bánni ezekkel az állatokkal – földről, majd nyeregből. Máshol is tart „lókezelő” edzéseket, és bemutatókra is hívják őket. De nem csak őket! A kis csapat tagja Sipi, a kecske is.

„Őt nem teljesen szabadidomítom, mert csak jutalomfalatra dolgozik. 2014-ben egy jótékonysági gálára találtam ki, hogy legyen egy kecskeszám. Nagyon bevált, hívtak bennünket rendezvényekre, falunapokra az akkori két kecskémmel. Anyukámék építettek nekik egy komplett kis akadálypályát is!” – mesélte a szakember.