Till Attila felfedte a Kincsvadászok kulisszatitkait: "Ha nem megy el, én megveszem!"

Körülnézve a padláson, biztosan találunk néhány olyan kincset, amiket még a szüleink vagy a nagyszüleink használtak. Till Attila szerint ezeknek a régiségeknek az eszmei értéke mindig magas – főleg, ha valamilyen kötődésünk is van hozzájuk. A Kincsvadászok műsorvezetőjének különleges kötődése van a régi tárgyakhoz és nagy szívfájdalma, hogy sok tárgy mennyire értéktelenné vált. 

Till Attila: A Kincsvadászok sikere visszahatott ránk! 

A TV2 nagy sikerű műsora január 6-tól újra a televízió elé szögezi az embereket. Till Attila szerint a műsor első évada sokakat beindított, beindult egy pezsgés. 

„Ránk is visszahatott, hogy az első évad bejött, szerették az emberek nagyon" – kezdte lapunknak Tilla. "Bárki, akár a kereskedők, akár a szakértők, akár én, akármerre mentünk, mondták az emberek, hogy jaj, de szerettük a műsort, lesz még? Meg, hogy nekem is van egy ilyen szekrényem, vagy ékszerem, mindenki annyira beindult, ami nekünk is nagyon jó érzés, visszahatott ránk, hogy akkor ennek van értelme. Nekem az összes rokonom elkezdte mondani, hogy hogy lehetne bejutni Megyesi Balázshoz, vagy Kelen Annához, vagy hogy jöjjenek ki ezt vagy azt megnézni. A nyüzsgés nagyon beindult!”

A Kincsvadászok műsorvezetője szerint a második évad annyiban más, hogy tudatosabbak az eladók, jöttek értékesebb, különlegesebb tárgyak is. Ami viszont mindkét szériára igaz, hogy egy-egy régi tárgy az évek múlásával nemhogy többet, sokszor kevesebbet ér.

Rástartolt egy-egy tárgyra 

Tilla azt sem titkolja, hogy néha egyenesen szurkol, hogy az eladó ne tudjon megegyezni a kereskedőkkel, mert ő szeretné megvenni az érdekes, vagy nagyon különleges tárgyat. 

„Nem vagyok igazán gyűjtő, de szeretem nagyon a régi tárgyakat, festményeket. Mivel képzőművészeti iskolákba jártam, van erre egy fókuszom. A műsor forgatása alatt is volt olyan tárgy, hogy szóltam a kereskedőinknek, hogy ha nem megy el, én megveszem, és volt is ilyen. Kettő olyan tárgyam is van. Az egyiket nem én vettem meg, de én lettem a továbbvásárló. Megvette az egyik kereskedő, majd tőle én vettem meg, mert nagyon szerettem volna. Meg volt egy szék, amiből én kértem hasonlót, mint ami a műsorban volt és a kereskedők kerestek nekem az 1920–as évekből nagy örömömre!”