A színész legenda igyekszik élete jó dolgaira fókuszálni, sportolni és élvezni a hétköznapokat. Szacsvay László törekszik arra, hogy ne essen el, persze ha mindez a teniszpályán történik, az nem zavarja.
A 77. életévét betöltött Nemzet Színésze nem az a panaszkodós fajta, helyette jobb szereti élvezni az életet. Szacsvay László még közel a nyolcvanhoz is teniszezni jár, ráadásul egyáltalán nem foglalkoztatja az elmúlás, hiszen tudja, azzal csak a saját helyzetét nehezítené meg.
A Jászai Mari-díjas színművész kizárólag a pozitív dolgokra fókuszál életében. Szacsvay László arra törekszik, hogy jól érezze magát, ráadásul, ha hívják, még szerepelni is van kedve.
„77 éves vagyok, az embernek ebben a korban sok várakozni valója már nincsen. Kicsit itt fáj, kicsit ott fáj, de ezeken túl lehet esni, na azért ne essen el az ember! Bevallom, azért próbálkozom az eséssel, hiszen járok teniszezni. Ezzel igyekszem magam formában és fiatalosan tartani. Jobb, mintha folyton sopánkodnék, hogy mennyi bajom van. Azzal csak megnehezíteném a még hátralévő éveket. Inkább megpróbálom jól érezni magam. Dolgozni is dolgozom, a Gelka-reklám lett a jelszavam: Hívjon, jövök. Néha hívnak is, olyankor pedig jövök. Jobban mondva: nem állok ellent, ha megkeresnek egy jó munkával. De hát dolgoztam én már eleget, dolgozzanak a fiatalok” – kezdte Szacsvay László, akinek életét mostanában egyetlen dolog teszi csak kényelmetlenné.
Nagy gondban vagyok mostanság, hiszen az egyik telefonszolgáltatótól – a karácsonyi, éppen futó reklám kapcsán – kaptam ajándékba egy okostelefont, amit alig tudok kezelni. Sokszor azt sem tudom merre kell húzni, meg mit. Nekem eddig egy régi telefonom volt, de győzött a túlerő, hiszen már évek óta mindenki noszogatott, hogy cseréljem le egy új és modern készülékre. Szóval most elvették a régi telefonomat és átrakták a kártyát ebbe, az okostelefonba. Őszintén szólva, nem mondom, hogy nem kínlódok. Ugyanott tartok, ahol az általam megformált karakter, Béla a Valami madarakban. Mondjuk a való életben már az is kihívást jelent, hogy előbányásszam a zsebemből ezt az új csúcstelefonom. Az elődjét egy mozdulattal kikaptam, ezt most keresni kell, csúszkál összevissza. Ezt is meg kell tanulni, ahogy a kezelését is. Majd alakul, lassacskán úgyis belejövök. Két napja kezdtem csak. Mondjuk internetezésre nem biztos, hogy fogom használni, van nekem egy laptopom, azzal tökéletesen megvagyok. A zsebemben az internet, bár eddig elvoltam vele a szobában is.
– mesélte nevetve a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki meglepődötten nézi a mai fiatalságot, és azt, hogy mennyire el tudnak merülni a telefonjaikban.
„Látom a fiatalok kezei, mint a gép, úgy járnak. Szinte füstöl a készülék az ujjaik alatt, akkora elánnal chatelnek. Mondjuk, amikor szerelmespárokat látok egymás mellett telefont nyomkodni, attól a falra mászok. Kedvem lenne odaszólni, hogy mást is lehetne nyomogatni, jobban járnának. Iskolás gyerekek GPS-t használva járnak iskolába – hát olyan nehéz eljutni mindennap ugyanarra a helyre? Mit mondjak? Ilyen világot élünk” – tette hozzá a színművész.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre