A tévés az Instagramon búcsúzott imádott édesapjától. Jaksity Kata néhány közös fotót és egy szívszorító idézetet is közzétett.
Szívszorító hírt osztott meg követőivel Jaksity Kata. Az 52 éves műsorvezető élete egyik legnehezebb időszakát éli, ugyanis elvesztette imádott, szerb származású édesapját, aki régen Belgrádban dolgozott diplomataként. Kata egyébként ennek köszönhetően Szerbiában töltötte gyermekkorának egy részét.
Jaksity Kata az Instagramon búcsúzott az apukájától, egy szívszorító idézetet és néhány közös képet is közzétett.
„Drága Papa!
Akárhányszor születek újra, mindig a te lányod szeretnék lenni!!!
Legfőbb bástyám, támaszom, védelmezőm, akire mindig számíthattam.
Mindig azon voltál, hogy szabadon szárnyalhassak, akkor is, amikor olyasmibe kezdtem, amiért féltettél, sőt rémületet okozott neked, de bíztál bennem, és még segítettél is.
Mindent köszönök!
Boldog vagyok, hogy a lányod lehettem, vagyok, hogy ilyen sokáig együtt lehettünk.
Ünnepelnem kéne most mindezt és azt a hosszú, gazdag életutat, amit bejártál. És ünnepelni is fogom.
De most megszakad a szívem.
Örökre bennem cseng majd, amit még utolsó erőddel mondtál nekem: »Ki ez az aranyos ember? A legaranyosabb«”
– búcsúzott Jaksity Kata apja halála után.
Néhány óra leforgása alatt részvétnyilvánító, együttérző hozzászólások tucatjai árasztották el Jaksity Kata gyászoló bejegyzését. Olyanok is írtak neki, akik szintén elvesztettek egy hozzájuk közel álló rokont, szülőt.
A műsorvezetőnek sajnos nem apukája elvesztése az egyetlen családi dráma az életében. Anyukája tavaly a fél esztendőt kórházban töltötte. Bár a saját lábán ment be az intézménybe, a műtétje óta nem képes önállóan ellátni magát.
„Nem sikerült túl jól a műtét… de ez nem zavarta az orvosokat, simán hazaadták így. Aztán pár nap múlva olyan fájdalmai voltak, hogy mentőt kellett az éjszaka közepén hívni. Nem akarom hosszan ragozni, ezután jött a több mint fél év kórház, rehabilitáció… Mondjuk én inkább elfekvőnek nevezném… Még több műtét és egyre jobban épült le, mi pedig tehetetlenül néztük. (Jó, nem teljesen tehetetlenül, mert többször beszéltünk az orvossal és ez hozzájárult, hogy végül újraműtötték.) Minden csodálatom anyukámé, aki iszonyú türelemmel viselte azt a tortúrát, amin keresztülment. Én sokkal többször megzuhantam, mint ő, pedig nem velem történt… De sajnos nézni is rossz volt”
– írta Jaksity Kata tavaly, édesanyja születésnapján.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre