A kétszeres világbajnokunk ugyan már nem tölt be hivatalos tisztséget a honi boksz szférában, de így is élete szerves része maradt az ökölvívás, hiszen edzőként tevékenykedik. Erdei Zsolt tehát túl az ötvenen sem pihen túl sokat. A legendás sportolót az „énidőről” kérdeztük…
Erdei Zsolt az UTE Madárfészek Akadémián hetente nyolc edzést tart, közben pedig Tatabányán is vezetőedzőként irányítja a TSC ökölvívó szakosztályának nagy reménységeit. De vajon ’Madárnak’ van-e elég ideje arra, hogy megpihenjen a saját „fészkében”, és jut-e elég ideje a három, vér szerinti „fiókájára”, vagyis a gyermekeire? A világklasszis öklöző most a Metropolnak árulta el, mihez kezd kevéske szabadidejével.
„Jól látod, valóban kevés énidő felett diszponálok és azt is igyekszem úgy kihasználni, hogy ne csak heverésszek a kertben, vagy a kanapén, mert az nagyon nem én vagyok. Ha jut időm a pihenésre, akkor olyasmikkel foglalatoskodom, ami kikapcsol. Ilyen a főzés és a kertészkedés. Szerencsém van, hogy ez a két dolog szórakoztat, hiszen tulajdonképpen össze is függenek.
A kertben megtermő zöldségeket becipelem a konyhába és összedobok egy jó ebédet, vagy vacsorát a három gyermekemnek
- kezdte Erdei Zsolt, akinek akad egy harmadik hobbija is, aminek legnagyobb bánatára egy ideje már nem tudott hódolni az időhiány miatt.
„Nagyon szeretek horgászni a haverokkal, de az utóbbi időben erre csak ritkán nyílott alkalmam. Pedig fantasztikus az a nyugalom, ami a Duna vízén ringatózó csónakban elárasztja az embert. Helyette viszont annál többet vezetek és egyébként az autómat is nevezhetem a nyugalom szigetének. Vezetés közben majdnem ugyanaz a nyugalom száll meg, mint pecázás közben” – tette hozzá Erdei ’Madár’ Zsolt.
Erdei Zsolt azt is elárulta lapunknak, hogy a gyermekei életének mennyire lett szerves része a sport, amiben ő kétszer is a csúcsra ért.
„Mindhárom gyermekben ott van, vagy volt a potenciál, hogy élsportolók legyenek. A nagyfiam, Viktor dzsúdózott, focizott és kézilabdázott is, de végül egyik sportág sem kerítette hatalmába úgy, ahogy annak idején engem az ökölvívás. A kislányom, Gréta atletizált, most pedig úszni jár, Vilmoska pedig korábban tornászott, most pedig a nővére hatására szintén úszik.”
Hogy a két kisebb végül beleszeret-e egy sportágba annyira, hogy abban ki tudjanak teljesedni, az még a jövő zenéje.
„Minden esetre én nem erőltetek rájuk semmit. Opciókat mutatok nekik és ha valamit megszeretnek, abban támogatom őket”- mondta Erdei Zsolt.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre