A fitneszguru nem tétlenkedett sokáig, a Duna áradása miatt azonnal elindultak Rékával és pakolták a homokzsákokat. Schobert Norbi elmesélte nekünk, hogyan zajlik a munkafolyamat a gáton.
Schobert Norbi és családja Szentendrén laknak, bár a hegyen, így nem közvetlenül ártérben, de mint mondja, rengeteg ismerősét viszont érinti, így számára nem volt kérdés, hogy segíteni fog a gáton.
„Óbudán voltunk tegnap, a Béke 2 Csónakháznál, két órát lapátoltunk és zsákoltunk Rékával.”
Ennyi idő alatt már iszonyatosan el lehet fáradni, kőkemény fizikai munka ez. Több száz zsákot hordtam fel és dobtam fel a gátra, Réka pedig töltötte őket. Ez sokkal keményebb, mint aerobik órát tartani. Nagyon tisztelem azokat, akik egész nap kint vannak és tudják ezt egész nap csinálni
– kezdte Norbi és kérdésünkre elmesélte, hogy a helyszínen gumicsizmában van mindenki, a teli zsákokkal sétálni kell, majd meglendíteni őket és feldobni két méter magasba, amik 18-20 kilósak.
Körülbelül húsznál már érzi az ember a karját, a derekát, hátát is. A lányok homokot lapátoltak a zsákokba, a fiúk pedig dobálták a zsákokat. Volt rajtam kesztyű, de az ujjaimon így is hiányzik a bőr. A gátaknál kapunk szakszerű, szervezett segítséget is.
Norbi úgy véli, kötelessége kint lenni és segíteni.
„A segítségnyújtáson kívül azért is mentem, mert tudom, hogy ha mi is ott vagyunk, az sok embernek motivációt ad. Sok önkéntes volt kint, de nem elegen, ilyen helyzetben nem tudunk elegen lenni, mindig kell még ember” – fejtette ki, majd hozzátette, hogy biztosan fognak még menni Szentendrére és Leányfalura is segíteni az árvízvédelemben.
Aki közszereplő, az menjen ki és dolgozzon, aztán ossza meg, hogy minél több emberhez eljusson. Példát kell mutatni, hogy mások is jöjjenek, nem a fotelből kell megmenteni a világot.
– vallja.
Édesapjához hasonlóan ugyanígy gondolkodik idősebbik fia, Ifj. Schobert Norbi is, aki mint ismert, nemrég tartalékos katonának állt. A Mokka adásában mesélt arról, milyen érzés a gáton lenni.
„Én Gödöllőn vagyok a vitéz Reviczky László 1. Területvédelmi Ezredben és nagyon büszke vagyok arra, hogy egyenruhában jöhetek segíteni. Én úgy vagyok vele, hogy aki tud, az jöjjön és segítsen, hiszen szeretem és megvédem, mint ahogyan a szlogen is mondja. Rengeteg önkéntest is lehet látni, ami szerintem becsületre méltó. Szüleimmel is szoktam beszélni, ők tegnap voltak, ma én vagyok itt egész nap, úgyhogy felváltva csináljuk.”
Ifj. Schobert Norbi nem csak cselekszik, de másokat is arra biztat, hogy menjenek a gátra.
„A baráti körömben mindenkinek szoktam ajánlani, hogy ha tudnak, csatlakozzanak a tartalékosok közé, vagy akár önkéntesként jöjjenek és segítsenek, mert szerintem ez nem szégyen, sőt inkább becsületre méltó.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre