Rettegés és álmatlan éjszakák: műteni kellett Szabó Ádám feleségét

Végre újra együtt úton-útfélen. Egy hete műtöttek ismét, és ezért pár napig nélkülöznünk kellett egymást (természetesen csak a koncertek alatt). De ezt a kevés időt is nehezen viseltük egymás nélkül. Összeforrtunk, és úgy érzem, hogy a Férjem nélkül nem kapok levegőt, nem dobog teljesen a szívem, és olyan mintha a sötétben tapogatóznék. Ezek az érzések még jobban felerősödnek amikor ápolásra szorulok, mert ilyenkor érzem igazán mennyire szeret engem. Mindenben segített és támogatott, és amíg nem izgultam és féltem az egésztől, Ő rettegett és nem aludt. Miattam. Az önzetlen, tiszta szívét a világon mindennél jobban szeretem. Köszönöm, hogy a feleséged lehetek!

Sok mindenről álmodozik az ember! Vannak kívánságaink és vágyaink az életben, amik vagy sikerülnek, vagy nem. Hogyha belegondolok abba, hogy születésnapom alkalmából mit kívánhatnék őszintén szólva nem tudnék rá válaszolni, mert úgy érzem, hogy nagyon teljes az életem, és egy olyan személy van mellettem 0-24, aki minden kívánságom, vágyam, életem egyaránt. Mellette jobb 32 éves ember vagyok, mint azt valaha el tudtam volna képzelni. 1 év és 2 nap van közöttünk és óriási boldogság, hogy minden évben együtt tudjuk ünnepelni azt, hogy vagyunk egymásnak és egymásért. Köszönöm Istenem, hogy megélhettem/megélhettük ezt az évet szerelemben, tiszteletben, egészségben!