A nagynénje lett az anyukája: kalandos fiatalságáról beszélt az Operettszínház színésze

 Játszott az Argóban. A felesége, Sz. Nagy Ildikó színész, ahogy a lánya, Bori is. A fia a miskolci színháznál dolgozik. Két unokája van. A hot! magazinnak adott portréinterjút Csuha Lajos, az Operettszínház művésze.

hot!.: Meddig éltetek a különleges nevű Baranya vármegyei Hí­mes­há­zán?

Csuha Lajos: Tíz hónapos koromig. Meghalt az édesanyám, és a nagynéném meg a férje jött értem. Molnárnak születtem, de a nevükre vettek, így lettem Csuha. A nénikém elvált, hatéves koromtól egyedül nevelt; nagyon hálás vagyok neki mindenért.

Miért éppen faipari iskolába íratott?

Közepes tanuló voltam, valami szakmát akart adni a kezembe; az volt a cél, hogy minél előbb pénzt keressek. Fa­min­ta­ké­szí­tő lett a foglalkozásom.

A zenéhez mi vitt közel?

Hallgattam én is a Radio Lu­xem­bour­got, a Teenager Par­tyt, és az összes magyar slágert is fújtam. Szerettem volna egy gitárt; amikor meglett, eljártam Zrinszky György tanár úrhoz. Így lettem ritmusgitáros később Sankó László meg Radics Béla mellett.

Honnan ismerted ezeket a zenészeket, akiknek addigra már rajongótáboruk volt?

Az unokatestvérem férje századparancsnok volt a Petőfi laktanyában. Amikor elvittek katonának, tudtam, hogy oda kerülök. A sorozásnál hallottam Sankó nevét, az Atlantis tagja volt – egy zenekarba kerültünk a seregnél. A Beatles volt a kedvencem, de játszottunk Shadowst és Rolling Stonest is. Kaptunk felszerelést, Salgótarjánban két fesztivált nyertünk, körbeturnéztuk Csehországot. Leszerelés után alakult meg a Sankó Beat Group, itt már Hőnig Rezsővel és Radiccsal játszottunk, amíg Laci vissza nem ment az Atlantisba.

„Béla folyton cserélgette a tagokat”

1968. május elsején óriási sikeretek volt az Ifiparkban a bemutatkozó Sakk-Matt-tal. Miért csak egy évig tartott a sorozat?

Játszottunk Creamet, Jimi Hendrixet, felléptünk a Tabánban, klubunk volt a Da­nu­biá­ban, aztán Radics Béla folyton cserélgette a tagokat, majd feloszlatta az együttest. Miklóska Lajossal és Dem­csák Gyulával alapítottuk meg a Korongot. Egyszer csak megjelent Radics meg Som Lajos, hívtak a Tűzkerékbe. Akkor már nagyon jó énekszerelésem volt – inkább arra lett volna szükségük, mint rám. Nem mentem.

A Korong együttes mutatta be a műegyetemi E-Klubban a Jézus Krisztus Szupersztárt, oratorikus formában.

Óriási siker volt, aztán Aczél elvtárs betiltotta az előadást. Miklóska Tibi fedezte fel nálunk a Szupersztárt. Bódy Magdi volt Mária Magdolna, én énekeltem Jézust, Miklóska Júdást, Heródes Harmath Albert volt, Pilátus Póka Balázs. A betiltás után magánházaknál adtuk elő a darabot: jártunk Rényi Tamás rendezőnél meg a Ruttkai-villában. Felléptünk a ‘72-es Táncdalfesztiválon, de alaposan lepontozták a Menj el, szólt a lány című dalunkat, amit a rádió utána többször játszott.

Elég göröngyös volt a zenészpálya – hogy tudtatok megélni?

 Aztán Kazán István szerződtette a Korongot a Bartók Színházba. Időközben újságos lettem a Gogol utca sarkán. Soha olyan jól nem kerestem! Aztán megjelent Miklós Tibi a hírrel, hogy bemutatják a Margitszigeten az Evitát, egy nyáron át játszottuk. Először álltam gitár nélkül a színpadon.

Az Evita már a Rock Színház produkciója volt. Milyen volt ehhez a színházhoz tartozni?

1982-ben alakultunk. Ígérték, de nem lett színházépületünk. Először Győrbe mentünk. Nagyon komoly szakemberek foglalkoztak velünk: Montágh Imre volt a beszédtanár, Jeszenszky Endrénél tanultunk táncolni. A KISZ égisze alatt működtünk, azt várták, hogy saját darabokat írjunk. A Sztár­csi­ná­lók nagy siker volt. Utána még sok sikeres bemutatónk volt, de 1996-ban megszüntették a Rock Színházat. De szerencsénk volt: Szi­ne­tár Miklós, az Operettszínház igazgatója befogadta az egész társulatot. Ő intézte el korábban, hogy megkapjam a színész I. minősítést. Az Operetthez már a Korong együttessel is kötődtünk, a hetvenes években zenészként működtünk közre. Korábban Miklós Tiborral írtuk Rejtő Jenő műve nyomán az Ellopott futár című darabot.

„Én leszek Júlia apja, Capulet” – az Operettszínház művészei az Arénában

Talán az utolsók között voltál, akik 1989-ben Szocialista kultúráért érdemrendet kaptak. Gondoltál arra valaha, hogy Honthy-díjas leszel?

Az Operettszínház tagja vagy, elsősorban musicalszerepeket játszol. Emellett filmezel, és rengeteg sorozatot, rajzfilmet szinkronizálsz. Szívesen csinálod?

Az utcán fel szoktak ismerni az Argo Garas professzora után. A kollégáim gyerekei folyton kérik, hogy énekeljem el a Postás Pat főcímdalát meg a Micimackóét. 1986 óta szinkronizálok a mai napig. Nagyon szeretem.

Azt szokták mondani, hogy a rockzenészek életében jelen volt a szex, a drog, a rock and roll. Neked melyik volt meg?

Elég visszafogott gyerek voltam, 27 évesen nősültem először, engedéllyel: az első feleségem még nem volt 18. Hamarosan érkezett a fiunk, Attila. Ő most 50 éves, a miskolci színháznál dolgozik, két gyereke van: a 21 éves Petra ápolónőképző főiskolára jár, Botond 10 éves. Sz. Nagy Ildikót két évvel a válásom után ismertem meg a Rock Színházban, együtt dolgozunk az Operettben is. A lányunk, Bori szintén színész, és Kristen Stewart magyar hangja az Alkonyatban.

Az Operettszínházat is utolérte a többszörös szereposztás gyakorlata. Van azért elég feladatod?

Öt darabban vagyok benne. Június 9-én lesz két Rómeó és Júlia-előadás a Papp László Sportarénában. Ahogy a színházban, itt is én leszek Júlia apja, Capulet.