Ezért vonult el a világ szeme elől Brazíliába a Tankcsapda sztárja

A családja és a zenekar támogatása mellett utazott önfejlesztés céljából Brazíliába Sidlovics Gábor, vagyis Sidi. A Tankcsapda gitárosa életreszóló utazására egyedül vállalkozott úgy, hogy mindentől el volt vágva, a szeretteitől és a külvilágtól is, a brazil őserdő közepén egy kis kunyhóban.



Megosztás
Szerző: Metropol
Létrehozva: 2024.03.04.
Tankcsapda Brazília

Egy hónapot töltött teljesen egyedül Brazíliában a debreceni rockbanda, a Tankcsapda gitárosa. Sidlovics Sidi Gábor úti célja egy szent hely volt, ahol helyi segítőkkel önmagán dolgozott. 

Sidlovics Sidi Gábor Tankcsapda
A Tankcsapda tagja lelki megújulásra vágyott (Fotó: Facebook/Tankcsapda)

Nomád lelki túrán járt a Tankcsapda gitárosa

Bár az eredeti tervek szerint egy kis csapattal utazott volna Brazíliába, végül egyedül repült a világ egyik legnagyobb országába Sidi, szerinte ez sem véletlenül alakult így. A zenészről köztudott, hogy érdekli a spiritualitás, így nem is meglepő, hogy azért utazott a brazil őserdőbe, hogy önmagán dolgozzon. 

„Nagyon jó volt, nehéz is volt, ez volt az én kis El Caminóm” – mondta Instagram-videóban Sidi, a Tankcsapda sztárja. 

Ez itt legfőképpen a belső munkáról szólt, amit rögtön meg is kaptam. Próbára tette a pszichét, a szellemet, a testet, a fizikumot is. De összességében egy csoda, ami itt van. Van itt egy kis kápolna, templom, ott mondta nekem valaki, hogy kétfajta dolog történik az emberrel, amiről beszélünk és amiről nem. Most már értem is, hogy miért! De amiről lehet, arról majd később fogok is beszélni. Hálás vagyok, hogy ezt megélhettem, hálás vagyok, hogy olyan tapasztalásokat szerezhettem itt, amikről nem is álmodtam, hogy valaha meg fog történni velem. 

A zenész egy szent helyre látogatott el, ahová elmondása szerint azért mennek el az emberek, hogy dolgozzanak magukon a helyi segítőkkel. Azt mondják, egy ott töltött hónap felér másfél évnyi pszichoterápiával. Minden az önmunkáról szólt. Élete egyik legnagyobb élménye volt, pozitív és negatív értelemben is. A brazil emberek is lenyűgözték. 

Nyugati mércével nézve ezeknek az embereknek alig van valamijük, mégis nagyon kedvesek, segítőkészek és boldogok! (!!!) Ha útbaigazítást kértem valahol, nem volt, hogy ne fülig erő szájjal segítettek volna, sokszor még 4-5 percig elsétáltak velem, hogy pontosan meg tudják mutatni az irányt. És nem, nem azért, hogy kiraboljanak, vagy elraboljanak – tudom persze, ilyen is van ott, de ilyen szerencsére nem történt velem – szóval szívvel lélekkel segítenek, és ha valamit akartam adni nekik, nem is értették, mosolyogva visszautasították és utamra engedtek.”

 

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás