Tizenkét évesen települt át Erdélyből az édesanyjával. Balázs Zoltán a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban érettségizett, a Színművészeti Egyetemen diplomázott. Közben Franciaországban is tanult. 2001-ben alapította a Maladype Színházat.
Balázs Zoltán rendkívüli élete sokaknak inspiráló lehet. A fiatalkoráról, a tanulmányairól, és a példaértékű kitartásáról mesélt a hot! magazinnak.
hot!.: 1989-ben költöztek Magyarországra. Az év végén tört ki a romániai forradalom, akkor végezték ki a Ceauşescu házaspárt. Amikor áttelepültek, már lehetett sejteni valamit erről?
Balázs Zoltán: Semmit. Májusban utaztunk Magyarországra. Nehezen fogadtam el, hogy elhagyjuk Máramarosszigetet: ott voltak a barátaim és az első szerelmem, Ramóna. Karácsonyra hazautaztunk a nagyszüleimhez, és akkor tört ki a forradalom. Emlékszem Ceauşescu meg-megszakadó temesvári beszédének rádióközvetítésére. Veszélyesen kíváncsi gyerek voltam, bezártak, de kiszöktem az ablakon. Az utcákon lőttek, fosztogattak, értékeket semmisítettek meg.
hot!.: Várták önöket Magyarországon?
B.Z.: Édesanyám pszichológus akart lenni, de magyar származása miatt nem vették fel az egyetemre, aztán a szak is megszűnt. Kiváló könyvelő lett, a Maladype Színház gazdasági ügyeivel is ő foglalkozik. Egy nagyon rendes család támogatott bennünket Hernádon, ahová kerültünk. Egy kimeszelt csirkekeltetőben laktunk, ahol rühesek lettünk. Sokat nevettünk a nyomorúságunkon, mint Móricz Zsigmond Hét krajcár-jának a családja.
hot!.: Kinek jutott eszébe, hogy a Budapesti Gyermek Táncszínházba jelentkezzen?
B.Z.: Édesanyámmal együtt láttuk a hirdetést. Megpróbáltuk, felvettek. Bakó Gábor és a kollégái tanítványa lettem, ingáztam, de a saját generációm tagjai közé kerültem, és végre lettek barátaim.
hot!.: Honnan tudták, hogy a drámatagozatáról híres szentesi gimnáziumba kell jelentkezni?
B.Z.: A magyartanárnőm figyelt fel az irodalmi érzékenységemre, a világlátásomra, ő biztatott. Szentesen az alapító, Bácskai Mihály tanított, a felesége, Erzsi néni külön foglalkozott velem. Fantasztikus osztályba kerültem.
Felettünk járt Zsédenyi Adrienn és Szekeres Adrien. Fesztbaum Bélával játszhattam együtt, mert tudtam szteppelni. László Zoltán tanár úr a francia szimbolisták felé terelt. Baudelaire-t alakítva, francia nyelven, Párizsban díjat kaptam, és ezzel megnyílt az út a francia színiakadémiára. Anyagiak miatt – és mert szerelmes lettem – végül csak nyaranta, más külföldi hallgatókkal együtt három hónapos kurzusokon vettem részt.
hot!.: A Nemzeti Színiakadémián folytatta. Milyen volt ott tanulni?
B.Z.: Élmény volt találkozni Tolnay Klárival, Lukács Margittal, Agárdy Gáborral, Bessenyei Ferenccel.
hot!.: Gyakori, hogy valaki színészként végez, és évek múlva elkezd rendezni. De az, hogy egyszerre járjon a Színművészetin színész és rendező szakra, szinte példátlan! Hogy jutott eszébe a párhuzamos pálya?
B.Z.: Azzal biztattak, hogy ez Iglódi Istvánnak már sikerült. Éjfélig színészkedtem, aztán hajnalig rendeztem. Rendező szakon Béres Attila és Bodó Viktor voltak az osztálytársaim – volt, hogy egymást rendeztük. Először akkor pihentem meg, amikor – már a Bárkában – egy korábbi lovasbaleset után olyan szerencsétlenül estem, hogy fél oldalamra lebénultam. Tordai Teri, Béres Ilona és Seress Zoltán a kapcsolataikat megmozgatva mindent megtettek, hogy felgyógyuljak. Azonnal tudtam, hogy a balesetből a legjobbat kell kihozni. Három hónap alatt új életet építettem fel magamnak.
hot!.: Még az egyetemen, alapította meg a Maladype Színházat, ami nemzetközileg is magas szintet képvisel a kreatív, a közönség bevonásával történő színjátszás terén.
B.Z.: Dragan Risztics, egy szerb producer Ionesco világszerte megbukott darabját akarta színre vinni magyar és lovári nyelven. Minden rendező visszautasította, de felhívták a figyelmét, hogy van egy „őrült srác” a Színművészetin, bizonyos Balázs Zoltán. Elmentem a Roma Parlamenthez, és belekezdtünk. Így alakult meg a Maladype.
hot!.: A Maladype bejárta és járja a világot, Vietnámtól Egyiptomon és Kínán át Amerikáig. Hogy kell ezt elképzelni? Miből finanszírozzák a turnékat?
B.Z.: Mi csak akkor utazunk, ha fizetik a költségeinket, nem lehetünk veszteségesek. Ritkán marad annyi pénzünk, amennyit vissza tudunk forgatni a következő produkciónkba.
Többször előfordult, hogy el kellett engednem a csapatot: azokat, akikkel évekig dolgoztam.
Mind eljutottak oda, hogy családot akarnak alapítani, lakást, autót venni, és ez a mi körülményeink mellett nem megy.
hot!.: Az ön életében mikor jön el ez a szakasz?
B.Z.: A famíliánkban a férfiak ötvenéves koruk körül házasodtak – még nem vagyok annyi. Huszárik Katával négy évig éltünk együtt nagy szerelemben, de ő már gyereket akart. El kellett engednünk egymást. Azt tudom mondani, hogy most is szeretek és szeretve vagyok.
hot!.: A Maladype mellett az Operettszínházban rendezi a Fellini életéről szóló, Nine című különleges musicalt. Hogy került az Operettbe?
B.Z.: Több igazgató is hívott rendezni, de ez végül csak most valósult meg. Érdekel a zenés színház, az opera, az operett, a musical. Ebben a rendhagyó műben a teátrum szinte minden dívája szerepel. Szulák Andreával, Bánsági Ildikóval vagy Vásári Mónikával egyformán öröm volt együtt alkotni.
hot!.: Rost Andreával az Operaházat megújító terveik voltak, pályázatot adtak be – nem nyertek. Csalódott?
B.Z.: Dehogy. Így volt megírva. Andrea jóbarát, csodálatos játszótárs. A szilveszteri gálaestjét is én rendezhettem. Az élet nevű játék minőségi találkozásokat tartogat. Szerencsés vagyok: a Jóisten mindig rajtam tartotta a szemét. Olyan barátokat adott, akikben megbízhatok.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre