Fenyő Miklós: „Magyar termék vagyok”

Fenyő Miklós a szerdán megjelenő Hot! magazinnak beszélt a múltról, jelenről és a jövőről.

Kilencéves volt, amikor az ’56-os forradalmat követően a szüleivel Amerikába mentek. Angyalföldet vagy Újlipót­vá­rost hagyták el?

– Környékbeli jampec vagyok. Nincs jelentősége, hogy Új­li­pót­vá­ros vagy Angyalföld – egyébként angyalföldi kötődésű vagyok. A hatvanas években főleg arrafelé csavarogtunk. Már a lányok, a balhék miatt.

Egy gyereknek vannak barátai, kedvenc tárgyai. Nem hiányoztak?

– Az a nagy kaland, ami lezajlott, volt olyan izgalmas, hogy egy kilencéves gyereknek nem olyan nagy a szakítás a múltjával.

Megbeszélték a szüleivel, mi fog történni?

– Azt mondták, hogy másnap korán kelünk, és mentünk a Keletibe.

Várták a családot Amerikában?

–Az osztrák határon mentünk át. Aztán gyorsan megjött Amerikából a rokonoktól a befogadólevél.

„Normális iskolába jártam”

Tudott valaki angolul a famíliában?

– Apám, de nem azt, amit ott beszélnek. Normális iskolába jártam, teljesen normális bizonyítványt kaptam. Egyedül én voltam magyar az osztályban.

Miért jöttek haza?

– A szüleim döntöttek így, volt bennük nosztalgia. Pedig nagyon jó viszonyok között éltünk New Yorkban. A 60-as években az életszínvonalat, a társadalmi körülményeket össze sem lehetett hasonlítani a hazaival.

Hogy érezte magát újra itthon?

– Zene, zene, zene – ez vette körül a tizenéveseket. Minden sarkon alakult egy zenekar, világmegváltó álmokkal. A tervek nagy része nem vált be. Nekem szerencsém volt a Ki mit tud?-dal.

Mikor játszottak először az Ifiparkban?

–1967–68-ban. Már nagy rajongótáborunk volt, az elő- és középdöntők alatt megszeretett minket a közönség, sok szavazatot kaptunk, és végül nyertünk. A tinilányok megtöltötték az Ifiparkot. Irkáltak a házunkban a falra, vártak a lépcsőházban. Követtek, ha tudták, hol vagyok.

Korán nősült. Nem maradtak el emiatt a rajongók?

– Nem. Én magam az esküvőt soha nem tartottam fontosnak. Két ember együttélése a lényeg, nem a ceremónia. Az összhang, az együttgondolkodás sokkal szorosabb kapocs. A szabadságomat továbbra is nagyon fontosnak tekintettem, és éltem is a lehetőségeimmel.

Hamarosan jöttek a gyerekek. Később Dácival és Dióval közös zenei projektjeik is voltak. Az ő életükben jelen van még a zene?

– Mindketten házasságban élnek, másfelé gondolkodnak. De a művészet iránti vonzalmuk megmaradt. Egyetemet végeztek. Egy unokám van, a nyolcéves Mikulás. Boldog, hogy így hívom.

A Hungáriából – hosszú, nagyon sikeres időszak után – 1983-ban egyszer csak három zenekar lett. Hogy mentek el a többiek?

– Elköszöntek. Nem olyan udvariasan, mint ahogy hangzik.

Nagyon rosszulesett?

– Pár hétig, ami alatt kitaláltam, mi legyen.

Ha visszagondol, végül is egyfajta elégtételt jelenthet, hogy olyan csapatuk volt, amiből három másik kitelt.

– Elégedett lehetnék, büszke is lehetnék arra, hogy a nagy összeboruláskor, 1995-ben akkora közönséget be tudtunk hozni a futballstadionba. Tehetséges emberek váltották ki az óriási érdeklődést – a tömeg vágyát teljesítettük, hogy együtt voltunk a Népstadionban.

„Ismerőseim, félhaverjaim vannak”

A hazai zenei életben van barátja?

– A „barát” nagyon erős kifejezés. Nagyon meg kell gondolni, kit nevezünk annak. Ismerőseim, félhaverjaim vannak. Az sincs kizárva, hogy van köztük baráti szál, de ezek száma elenyésző.

Nehezen bocsátják meg az állandó nagy sikert?

– Irigylik, ilyesmire gondolt?

Inkább arra, hogy vannak Liszt-díjasok, Kossuth-díjasok a könnyűzenében. Soha nem merült fel a neve?

– Azt ki kell érdemelni. Mások biztosan jobban megérdemelték. Zenei díjakat kaptam, nem is egyet, de a közönségdíjaknál nincs fontosabb.

Emellett a XIII. kerület díszpolgára.

– Ez olyasmi, ami örömet okoz. Mindig hűséges voltam a kerülethez, sok dal szövege erről szól. Erre büszke vagyok.

A Hungária után megtalálta, mi a dolga, önmagát, az új dalokat, a zenés darabokat. A Made in Hungáriát bemutatták, film is készült belőle, most felújította a József Attila Színház. Ez nagy teljesítmény.

– Egyetértünk. A Hotel Men­thol­tól a legutóbb bemutatott Arénáig, az, hogy a Made in Hungáriát az ország különböző részein újra és újra játsszák, megtiszteltetés és egy kis megdicsőülés is.

Már csak ezekért is kijárna valami díj.

– Ha állításként megfogalmazza, nincs ellene kifogásom, de ha azt mondanám, hogy így van, az nagyon hülyén hangzana.

Ír új darabot?

– Van két teljes darabom, megírtam a fióknak, nagy örömömre szolgált. Már a szövegkönyv is én vagyok; az előzőeket írók írták, én csak a zenét komponáltam.

Fenyő Miklós a szerdán megjelenő Hot! magazinnak azt is elárulta, hol tart most az élettörténetének megírásában.