„Belefáradtam, hogy az emberek éltetnek” – Hoppárézimi besokallt a hírnévtől

Zemlényi Zoltán balesete előtt élte a kamaszok boldog életét: iskolába járt, keményen sportolt és zenélt. A szerencsétlenség 1985. március 7-én történt, amikor Zoltán edzésre indult. Az akkori November 7. téren, ami ma az Oktogon, a piroson átszaladva egy Trabant gázolta el a zebrán. Hat métert repült, és fejjel érkezett a betonra.

Valami új kezdődik

A János Kórházba szállították, és többórás agyműtétet végeztek rajta. Egy hónapig volt kómában, a rehabilitációja csak ezután kezdődhetett, több műtéten is átesett. Újra meg kellett tanulnia beszélni és járni. A gyógyulási folyamatáról naplót kezdett írni az apjától kapott elektromos írógépén. A megírt lapok fénymásolata Zoltán édesanyja révén Mészöly Gábor dramaturghoz kerültek, aki elég jónak találta ahhoz, hogy könyvet adjanak ki belőle. 1987 őszén jelent meg első könyve Hoppárézimi címmel.

Nem érzi magát hősnek

– 17-től 34 éves koromig minden egyes napom arról szólt, hogy milyen szerencsétlen vagyok, másrészről meg hogy milyen nagyszerű - kezdte a Metropolnak vallomását Zemlényi Zoltán. - Bárki, aki odajött hozzám, mind elmondta, milyen csodálatos vagyok. Egy csomóan félreértették az egészet. Másmilyennek képzeltek el , mint amilyen vagyok. Hősnek tituláltak. Én nem vagyok ilyen, csak ezt mindenki belém szuggerálta. Belefáradtam, hogy az emberek éltetnek, emiatt eltorzult a személyiségem. Egy csomó értékes emléket kidobtam, és elégettem a könyvem kéziratát. Nagyon sajnálom, de akkor annyira elegem lett magamból, meg ebből az egész hírességből, hogy megfogadtam: soha többé nem írok, nem megyek sehova, nem adok interjút. Én úgy szeretnék élni, ahogy a többi ember él - vallotta be Zoli.

Miután lemondott minden közönségtalálkozót és nem tett eleget semmilyen felkérésnek, Zoltánnak sikerül maga mögött hagynia Hoppárézimi-énjét és olyan életet élnie, mint a többi embernek. Elkezdett jógázni, és úgy érezte, hogy a buddhizmusban megtalálta igazi önmagát. Ám ekkor történt egy tragédia, ami nagy hatással volt rá, és újra elkezdett írni.

Dédanyja miatt kezdett újra írni

– Meghalt a nagypapám, akinek az ágyneműtartójában megtaláltam a dédanyámnak, Tenzinek a kézzel írott naplóját. Beleszerettem, és elkezdtem utánakutatni - mesélte lapunknak Zoltán.

Hoppárézimi tehát visszatért és dédanyja tiszteletére megírta a Tenzi naplója című könyvét, mely elmondása szerint a kedvenc alkotása.

– Mostanában a könyvbizniszt csinálom, írom és árulom a könyveket. Az írás mellett szeretek fotózni is - mesélte Zoltán. - Körülbelül másfél éve átestem a koronavírus-betegségen, szerencsésen megúsztam, nem volt semmi bajom, csak egész nap aludtam. A barátaim mondták: ha én, aki túl vagyok egy baleseten, tudok jókedvű lenni, akkor akinek nincs semmi baja, az pláne hogy tud.