„Igazságosztó, balhés zseni volt Latinovits” – megható szavakkal emlékezik pályatársára Bodrogi Gyula

Latinovits Zoltán olyan volt a magánéletében is, mint a színpadon. Szuggesztív, indulatos, igazságkereső, harcos, sokszor kíméletlen. Bodrogi Gyula a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen ember volt Latinovits.

– 1962-ben együtt játszottunk a Körszínházban, a II. Richárdot, Kazimir Károly rendezésében. Élénk színe volt a szakmának – mondta a lapnak Bodrogi Gyula, majd hozzátette:

– Tisztában voltunk vele, hogy ő a legjobb, mégsem voltunk féltékenyek rá. Soha. Tudtuk, hogy egy igazságosztó, balhés zseni. Igazságkereső ember volt, ahogy ő fogalmazott: „összeférhetetlen”. Latinovits a ma­gánéletében egy különös életet élő srác volt: állandóan ott vibrált a személye körül a balhé. Mindig, mindenkinek megmondta, mit gondol, kíméletlenül, de két­ségtelenül jobbító szándékkal.

Mindannyian tudtuk, hogy ő a legjobb közülünk. Néha viszont gonoszak voltunk vele. A bal­hés személyisége miatt állandó konfliktusba került, a büféssel, a jegyárussal, a rendezővel, bárkivel. Nagyon tudott balhézni, de mindig ő húzta a rövidebbet. Mi pedig élveztük a cir­kuszt, és jól szórakoztunk ezen – emlékezett vissza Bodrogi, aki szerint Latinovits korai halála megrendítette a színészszakmát, de valójában benne volt a levegőben a tragikus végzet.

– Volt egy megfogalmazott betegsége, azt mondták: súlyos depressziós. Abban az időben erről úgy beszéltünk a színházi folyosókon, hogy a betegség tünetei hullámokban jönnek.

És ezek a hullámok egyre sű­rűbben érkeznek. Ha egyszer kettő hullám egybeesik, ak­kor jön a baj – fűzte hozzá Bodrogi Gyula.

Latinovits Zoltán máig tisztázatlan körülmények között, 1976. június 4-én vonatgázolás áldozata lett. Az akkori híradások szerint öngyilkosságot követett el, viszont egy későbbi kutatás azt engedi feltételezni, hogy figyelmetlenségből került a Nagykanizsa–Budapest gyorsvonat alá. A családja ma élő tagjai a 90. születésnapját szűk körben tartják.

– Csendes megemlékezésen kí­vül nem akarunk semmit. Ő sem örülne neki. Zoltán bár színpadi ember volt, különösen a saját magáról szóló ünnepségeket nem szerette – mondta a Bors megkeresésére Frenreisz Károly Kossuth-díjas zenész, Latinovits féltestvére.

Égben köttetett szerelem

A hazai színésztársadalom történetének legnagyobb szerelme Ruttkai Éva és Latinovits között lángolt. Szó szerint lángolt. A két zseni szenvedélyes románca 16 évig tartott, a tragikus vonatbaleset napjáig. Hogy ők ketten mennyire szerették egymást, arról mindent elárul Latinovits egyik nyilvánosságra került szerelmeslevelének részlete, melyet Ruttkaihoz írt egy évvel a halála előtt: „Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő.”