
Lecsúszott a cipzár: Hatalmas melleket villantott turisták ezrei előtt a kebelcsoda - Fotó!
Három hatalmas csodát is láthattak az arra sétáló járókelők.
Latinovits Zoltán ma lenne 90 éves. A színészóriás igazságkereső ember volt, ahogy ő fogalmazott: „összeférhetetlen”. Az alkalomból a Bors megkereste Bodrogi Gyulát, aki szerint a pályatársai tisztában voltak vele, hogy Latinovits a legjobb, mégsem voltak féltékenyek rá.
Latinovits Zoltán olyan volt a magánéletében is, mint a színpadon. Szuggesztív, indulatos, igazságkereső, harcos, sokszor kíméletlen. Bodrogi Gyula a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen ember volt Latinovits.
– 1962-ben együtt játszottunk a Körszínházban, a II. Richárdot, Kazimir Károly rendezésében. Élénk színe volt a szakmának – mondta a lapnak Bodrogi Gyula, majd hozzátette:
– Tisztában voltunk vele, hogy ő a legjobb, mégsem voltunk féltékenyek rá. Soha. Tudtuk, hogy egy igazságosztó, balhés zseni. Igazságkereső ember volt, ahogy ő fogalmazott: „összeférhetetlen”. Latinovits a magánéletében egy különös életet élő srác volt: állandóan ott vibrált a személye körül a balhé. Mindig, mindenkinek megmondta, mit gondol, kíméletlenül, de kétségtelenül jobbító szándékkal.
Mindannyian tudtuk, hogy ő a legjobb közülünk. Néha viszont gonoszak voltunk vele. A balhés személyisége miatt állandó konfliktusba került, a büféssel, a jegyárussal, a rendezővel, bárkivel. Nagyon tudott balhézni, de mindig ő húzta a rövidebbet. Mi pedig élveztük a cirkuszt, és jól szórakoztunk ezen – emlékezett vissza Bodrogi, aki szerint Latinovits korai halála megrendítette a színészszakmát, de valójában benne volt a levegőben a tragikus végzet.
– Volt egy megfogalmazott betegsége, azt mondták: súlyos depressziós. Abban az időben erről úgy beszéltünk a színházi folyosókon, hogy a betegség tünetei hullámokban jönnek.
És ezek a hullámok egyre sűrűbben érkeznek. Ha egyszer kettő hullám egybeesik, akkor jön a baj – fűzte hozzá Bodrogi Gyula.
Latinovits Zoltán máig tisztázatlan körülmények között, 1976. június 4-én vonatgázolás áldozata lett. Az akkori híradások szerint öngyilkosságot követett el, viszont egy későbbi kutatás azt engedi feltételezni, hogy figyelmetlenségből került a Nagykanizsa–Budapest gyorsvonat alá. A családja ma élő tagjai a 90. születésnapját szűk körben tartják.
– Csendes megemlékezésen kívül nem akarunk semmit. Ő sem örülne neki. Zoltán bár színpadi ember volt, különösen a saját magáról szóló ünnepségeket nem szerette – mondta a Bors megkeresésére Frenreisz Károly Kossuth-díjas zenész, Latinovits féltestvére.
Égben köttetett szerelem
A hazai színésztársadalom történetének legnagyobb szerelme Ruttkai Éva és Latinovits között lángolt. Szó szerint lángolt. A két zseni szenvedélyes románca 16 évig tartott, a tragikus vonatbaleset napjáig. Hogy ők ketten mennyire szerették egymást, arról mindent elárul Latinovits egyik nyilvánosságra került szerelmeslevelének részlete, melyet Ruttkaihoz írt egy évvel a halála előtt: „Fáj a hiányod. Úgy hiszem, szárnyverdesve, topogva, ágaskodva, szeretlek. Ha még vagy. Ha neked ez elég. Ha Te is így akarod. Ha van még idő.”
Három hatalmas csodát is láthattak az arra sétáló járókelők.
Megdöbbentő dolgokról beszélt Rumer Willis egy interjúban.
Fejsérülést szenvedett, ami belehalt.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre