Mihályi Gábor negyven éve együtt a 70 éves Állami Népi Együttessel – Videó!

A 2018-ban gyönyörűen felújított Budai Vigadó épületében működő Hagyományok Háza ad otthont a Magyar Állami Népi Együttesnek (MANE) is, amely a korhű környezetben kialakított, de modern felszereltségű színházteremben mutatja be a múlt tiszteletében gyökerező, mégis mai elképzelésekkel megújított néptáncszínházi előadásait.

Mint egy nagy család

-Negyven éve, hogy beléptem ebbe a csodálatos házba, és a ranglétrát végigjárva táncosként kezdtem, aztán szólótáncosként folytattam, majd az Állami Népi Együttes művészeti vezetője lettem. Eddigi történetének több, mint a felét együtt éltem meg az Állami Népi Együttessel- meséli a Metropolnak Mihályi Gábor együttesvezető.

-Nem túlzás azt mondani, hogy a családom. Olyan erős érzelmi szálak kötnek a MANE-hoz, amihez hasonlóra csak a családban lehet példát találni. A legfőbb szervezőerő a hagyomány. Számomra a legfontosabb, hogy minden egyes téma kapcsán, amikor a hagyomány felé fordulok, akkor megpróbáljam kiszűrni a ma befogadható lényeget, hogy az oda kerülhessen a közönség elé.

Mihályi Gábor koreográfus, Harangozó Gyula-díjas, érdemes és kiváló művész hozzáteszi, a tegnapi válaszok ma nem jelentenek már semmit.

„Hú, ez milyen élményt adott!”

- Aktuális, új kérdéseket kell újra és újra feltennem, és azokra új válaszokat adni. Figyelni a világ művészetének a mozgását, a közönség igényének a változását. Nem kiszolgálni a közönséget, de szolgálni, irányítani, tanítani igen, azért hogy jöjjenek velünk ezen az úton. Olyan előadásokat kell csinálni, hogy utána még ott éljen bennem, még gondolkozzam rajta, akár a nem megértett képeket, mozdulatokat, utalásokat próbáljam megfejteni, vagy egyszerűen dőljek rá az emlékeimre, hogy: hú, ez milyen felemelő volt, milyen szép volt, milyen katartikus élményt adott!

„Isten őrizz, hogy ez a sok gyerek mind hivatásos néptáncos legyen!”

Mihályi Gábor örül annak, hogy az iskolarendszer elmúlt évtizedes változásainak eredményeként nagyon sok a művészeti iskola, ahol a gyerekek megismerkednek a néptánccal, népzenével, kézműveskedéssel, mesékkel, mondákkal, történeteinkkel.

-Van, akiket ez megérint, van, akiket nem. Isten őrizz, hogy ez a sok gyerek mind hivatásos néptáncos akarjon lenni! Nem! Ismerjük meg a hagyományainkat, amennyire szükséges, legyen kedvünk a gyerekeinknek esténként nemcsak angol dalokat énekelni, hanem egy-egy magyar népdalt is: az már bőségesen elég.

„Városi fiatalként nem kaszával járnak”

Az Állami Népi Együttes vezetője szerint ma is vannak a fiatalok között nagy számban, akik vonzódnak a népművészet iránt. Akik profi pályára készülnek, vagy elmennek a Magyarországon létező három szakközépiskolába vagy a Táncművészeti Egyetem néptánc szakára, ahonnan a legtöbb táncos érkezik az Állami Népi Együtteshez is.

-Ők városi fiatalként is járják a falut, és nagyon erősen megélik a szokásainkat. Meg szeretnék fogni az utolsó pillanatot, mert itt vagyunk az utolsó pillanatban, amikor még személyes élményeket szerezhetünk erről a hagyományról. Ők ebben élnek, itt, városi fiatalként, ugyanakkor nem kaszával járnak a vállukon, meg vödörrel.

„Imádják a dizsit”

A hagyomány iránt érdeklődő, de a fővárosban élő ifjúság is mindent ugyanúgy csinál, mint a többiek. –Ők is imádják a dizsit, szerelmesek és összevesznek, adott esetben összeházasodnak és elválnak. Ebből a szempontból nem mások, mint bármelyik fiatal. Talán egy kicsivel több vagy más is jutott nekik, hogy ezzel a hagyománnyal megismerkedhettek, és élő kapcsolatban vannak.

Tímár-tanítvány

1998-tól a MÁNE művészeti vezetője Sebő Ferenc népzenész, zeneszerző, a magyarországi táncházmozgalom egyik elindítója lett. Ő kérte fel karigazgatónak Mihályi Gábort, aki – Timár Sándor tanítványaként – minden színpadra készült koreográfiája megalkotásánál az eredeti néptánc alapos megismerését tekintette kiindulási pontnak. A társulat új vezetése programjában nyitást, arculatváltást hirdetett meg. Az új műsorok változatos műfajokat képviseltek: az életképszerűen, régiók szerint bemutatott magyar néptáncok mellett történeti táncokat felvonultató historikus műsor, valamint a táncos anyanyelvet új kontextusba helyező, világzenei inspirációjú látványos tánckoncert is szerepel a repertoáron.

Hetven év itthon és a világ körül

A Magyar Állami Népi Együttes 70. születésnapjára szabadtéri tárlattal készülnek a Corvin téren. A magyar népi kultúra legsikeresebb nagyköveteinek, a színpadi néptánc folytonos megújítójának hét évtizedes történetét mutatják be a tablókon. Előadások képeivel, plakátjaival idézik fel a régi és mai alkotók, előadók munkáját. Az ünnepi kiállítás legfontosabb célja, hogy a Corvin térre látogatók az együttes jelenlegi művészeivel és előadásaival is találkozzanak a kiállítás képein és a színpadon egyaránt. A szabadtéri tárlat egészen szeptember 26-ig megtekinthető a Corvin téren, a Magyar Állami Népi Együttesnek is otthont adó Hagyományok Háza, egykori Budai Vigadó épülete előtt.

MANE 70

A Magyar Állami Népi Együttest 1951-ben alapították, melyet három kar alkotott: tánckar, énekkar és zenekar. A művek zenei kíséretét hagyományos cigányzenekarra alapozott, de a művészi feladatok érdekében kissé átalakított, úgynevezett „népi zenekar„ látta el Gulyás László vezetésével. Az énekkart Csenki Imre irányította. Rábai Miklós koreográfus, művészeti vezető az eredeti néptáncot többféle műfajban állította színpadra: egynemű női vagy férfitáncokként, a tájegységekre jellemző táncszvitekként és a népszokásokat bemutató kompozíciókként, amelyekben a három kar harmonikus együttműködése tette egységes egésszé az alkotást. Ballada-feldolgozásaival drámai hatásra törekedett, kortárs témájú produkcióival pedig megkísérelte bebizonyítani, hogy a múltban gyökerezve is lehet élni a mában.

Néptáncból társastánc

Az 1970-es években kibontakozó táncházmozgalom új látásmódot hozott a színpadi néptáncban is. A mozgalom a Kárpát-medence tradicionális értékei felé irányította a fiatalok figyelmét, s a parasztság által átörökített évszázados tánc- és zenei hagyományokat a korszerű szórakozás új formájává tette. A mozgalom egyik gyakorlati megvalósítója – maga mögött tudva Martin György néptánckutató szellemi támogatását – Timár Sándor volt, akit 1981-ben neveztek ki az együttes élére. Timár szükséges feltételnek tekintette az eredeti néptánc társastáncként való elsajátítását. A nevével fémjelzett korszak az autentikus néptánc individualizmusának, sokszínűségének, szépségének felmutatását tartotta legfontosabbnak, elindítva a Magyar Állami Népi Együttes „nyelvi” megújulását.

Budai Vigadó

A 19. század végére a gyorsan fejlődő polgárságban megfogalmazódott az igény, hogy Budán is legyen vigadó. A Duna budai oldalán élők rendelkeztek ugyan kulturális szervezetekkel, rendezvényeiket azonban csak a már megkopott Fácán vendéglő nagytermében tarthatták. 1896-ban a főváros közgyűlése nyilvános pályázatot írt ki az épületre, melynek nyertese Kallina Mór és veje, Árkay Aladár közös munkája lett.

Az építkezés két évvel később, 1898 tavaszán kezdődött, és a következő év őszére a 800 négyszögöl alapterületű épület már szerkezet-készen állt a Fő utca – Corvin tér – Iskola utca által határolt területen. Az építési költség 650.000 Ft, vagyis 1.300.000 korona volt. Az 1898 és 1900 között emelt, kétemeletes, belsőudvaros, timpanonos, kupolaszerűen manzárdos tetőfelépítménnyel ellátott épület, mely főleg a neoreneszánsz stílusjegyeit viseli magán, a korra jellemző eklektikus stílusban készült. Az épületet 1900. január 20-án adták át. Nagyszabású farsangi bállal nyitották meg a Vigadót, melynek fővédnöke Klotild főhercegasszony volt. A báltermet később 306 férőhelyes színházteremmé alakították. Ma ez a színház ad otthont elsősorban a Magyar Állami Népi Együttes előadásainak, akik évente több mint 120 alkalommal lépnek fel itt. Napjainkban az épület több funkciót tölt be: a Vigadóban kapott helyett a Nemzeti Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza.

Hagyományok Háza

A Budai Vigadó épületét először 1945 után tatarozták, a világháború okozta súlyos károk helyreállítása érdekében, majd 2007-ben, amikor azonban nem az eredeti állapot visszaállítására, hanem egy jóval egyszerűbb épület kialakítására törekedtek. 2011-ben az épületet a szaktárca műemlékké nyilvánította. 2017 és 2018 között a Budai Vigadó épületén végre teljes körű felújítást hajtottak végre azzal a céllal, hogy a Hagyományok Háza tevékenysége, szervezeti egységei számára biztosítsák a korszerű működés feltételeit. Az átalakítás a műemlékvédelmi szempontok fokozott figyelembevételével történt.