Az elhunyt színésznő gyászszertartásának helyét és idejét akkora titkolózás övezi, hogy se a kollégái, se a barátai nem tudnak róla semmit.
Az egész országot megrázta, amikor április 16-án a Nemzeti Színház megerősítette Törőcsik Mari halálhírét, s akiről – bár már megemlékeztek a teátrum előtt –, azt nem lehet tudni, hogy mikor helyezik végső nyugalomra. A háromszoros Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművésznő temetését óriási titkolózás övezi, a gyászoló család még a színésznő kollégáival és barátaival sem osztotta meg a gyászszertartás időpontját és helyét.
Törőcsik Mari volt férje, Bodrogi Gyula méltóképpen szeretne elbúcsúzni egykori szerelmétől, ezért telefonon kereste a családot, akiktől nem tudott meg semmilyen részletet a végső búcsú időpontjáról.
„Hétfőn is kérdeztem Terézt, de nem mondott semmit. Szóljanak, ha Önök megtudnak valamit a temetésről, én is szeretném tudni” – kérte a Blikk munkatársát a színész, aki mindenképpen szeretne részt venni a szertartáson.
„Sajnos, nincs információm a búcsúztatóról, nem tudok semmit” – mondta el Törőcsik Mari egyik legközelebbi barátja, aki korábban a Metropolnak elárulta, hogy ő szobrot is emeltetne a volt legendának.
A két színész nem az egyetlen olyan személy, aki közel állt Törőcsik Marihoz és nem tud még semmit a temetésről. A színésznő lányának egykori dadusa is szeretne elbúcsúzni, de nem tudja, ezt hol és mikor teheti meg.
„Nagyon szerettük Marit, nagyon sajnáljuk, hogy már nincs velünk, rengeteget gondolunk rá, hiányzik mindenkinek. Szeretnénk tőle tisztességgel elbúcsúzni, utolsó útjára kísérni, reménykedünk benne, hogy lesz rá lehetőségünk, bár eddig még nem kaptunk tájékoztatást a temetésről. Én is, a falubeliek is nagyon szomorúak vagyunk, gyújtottunk érte gyertyát, de sokan ott lennénk, amikor végső búcsút vesznek Maritól” – árulta el Maár Teréz korábbi dadusa.
A tanácstalanságot az ismerősei körében erősíti, hogy még Kárász Róbert sem tud semmit, pedig vele is jó viszonyt ápolt a színésznő, ráadásul 2012-ben közös alapítványt is létre hoztak, a „A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítványt”.
Törőcsik Mari egyébként egy korábbi alkalommal, egészen pontosan a Bérczes László beszélgetőkönyvében már szólt arról, hogyan képzeli el a saját búcsúztatóját.
„Végrendelkezek, ember! Xavér lejön nekem orgonálni, és egy pélyi elemista, negyedikes-ötödikes kisdiák felolvas egy Pilinszky-verset. Terézre bízok mindent. A lányomban megbízom. Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm. Ott már csak Teréz és a párja lesz a csónakban. Aztán, ahogy egy barátom, doktor Szongoth Mariann mondta, a Fekete-tengerben fogunk találkozni. […] Maár Gyula meg én.. Őt a Sugovicába szórtuk Bajánál. Az volt az ő Tiszája” – írta korábban Törőcsik Mari.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre