Pataky Attila: Brutál állat módon túltoltam!

- Még szükségem van másfél-két hétre, hogy teljesen meggyógyuljak, de már jól vagyok, és mivel van már negatív tesztem, otthonról is kimozdultam már – kezdte a Metropolnak az EDDA frontembere, akit nem csak testileg, de lelkileg is megviselt a betegség. - Nyolc kilót fogytam, amit inkább edzéssel szerettem volna leadni, ezért nem nagyon örülök ennek. Nagy tanulságai vannak ennek a betegségnek. Ma már tudom, hogy brutál állat módon túltoltuk. Gömöry Zsoltival mi vagyunk talán a két leglelkisebb tagja a csapatnak, és amikor már éreztük, hogy nem vagyunk jól, mi még toltuk, mert tudtuk, hogy van még egy hétnyi bulink és utána pihenhetünk. Nem kellett volna, megúszhattuk volna a kórházat, ezt ma már tudom.

Pataky Attila örök okkeresőnek tartja magát, ám most be kellett látnia, hogy ha ezúttal is ezt tenné, csak értelmetlenséget találna a világban válaszok helyett. - Jelenlét, elfogadás és tudatosság: e szerint élek most. Elfogadtam, hogy ez van, ez a világ ilyen, de teremtő ember vagyok, aki most azt teremti, hogy az emberiség ebből kijön és mindenki rájön, hogy a szeretet az egyetlen igazság, ami létezik. Én a magam részéről megpróbálom még jobban megbecsülni, aki és ami vagyok és jobban szeretni azokat, akik körülöttem vannak. Megélem a jelent, örülök a fiaimnak, az unokámnak, a gyönyörű feleségemnek, akik nélkül nem lennék itt. Meg is csókoltam az ajtófélfát, amikor kijöttem a kórházból, annyira örültem, hogy végre otthon, a szeretteimmel lehetek.

„Tudom, hogy odaát jó, de még maradok”

A zenésznek a kórházban halálközeli élményei voltak, szerettei azonban tartották benne a lelket. - Borzalmas volt megélni a kórházban, hogy meghalnak körülöttem és emberek jajgatnak fájdalmukban. Emberfeletti, amit a kórházi dolgozók csinálnak, minden tiszteletem az övék. Mindent tudok az „odaátról”, tudom, hogy a lelkem örök és hogy jó lesz nekem ott, de még maradok, mert a családomnak szüksége van rám – tette hozzá Pataky.

Hiányzik neki a zene és a rajongók

Az EDDA frontemberének az egyik legnehezebb ebben az időszakban, hogy nélkülöznie kell a zenélést és a koncerteket. - 46 évig nem volt olyan, hogy ne zenélnék, ez elképesztően hiányzik most. De hiányzik az emberek ölelése és a bátor nevetés is. A hit tartja bennem a lelket, mert hiszek a világunk spirituális és lelki megújhodásában, és ebben nagy szerepe van és lesz a magyarságnak.