Juhász Árpád: A kalandvágyam életveszélybe sodort

Norvégia – 1974: Az Északi Sarkkör teljesen elvarázsolt, az egyik legkülönlegesebb hely, amit láttam. Van egy szokás, hogy ha eljutsz oda, akkor építesz egy körülbelül negyven centi magas kőpiramist. Ide bújhatnak el az ősi szellemek a legenda szerint. Én 1974-ben építettem egyet, majd 2006-ban végül volt szerencsém visszamenni és a piramisom még mindig ott állt.

Szicília – 2007: Szerettem volna, ha az unokám, Valér, aki nagyon érdeklődő, látja az egyik legizgalmasabb helyet a világon. Ez pedig a Vulcano-sziget, tagja a Szicíliához tartozó Eoli-szigetcsoportnak. Lemásztunk a vulkán kráterébe, és csináltunk egymásról fotókat, miközben a maró kőzetek lövelltek felfelé. Izgalmas élmény volt Valérnek is. A kirándulásunk miatt nagyon megszerette a vulkánokat. 2010-ben Izlandra is elmentünk, amikor kitört az Eyjafjallajökull.

Peru – 1988: Van több hajmeresztő történetem Európán túl is. Peruban egy magashegyi anyagot forgattunk, amikor belekeveredtünk egy indián felkelésbe. Bármerre próbáltunk menekülni lángolt a hegyoldal. Több hídon is át kellett kelnünk, de ha valamelyik csoport átengedett, a másiknak már ellenségek voltunk, így volt, amikor a vízesések oldalán, vagy a patakban megbújva osontunk el mellettük. Végül odaértünk a reptérre, ahol közölte a pilóta, hogy a stáb egy részét tudja csak elvinni. Úgy döntöttünk, hogy a felszerelésünket vigye, nem hagytunk hátra senkit. Egy nagyon hideg éjszakát éltünk túl a vadonban, másnap pedig eljutottunk Limába. Az itteni felvételekből végül hétrészes sorozatot csináltunk.

Afrika – 1989: A kalandvágyam többször életveszélyes helyzetekbe sodort, így volt ez Afrikában is, ahol három hónapos expedíción voltam, Teleki Sámuel felfedező útvonalát követtem és jártam be. Épp egy tanzániai őserdei csapáson haladtunk a csapattal, én pedig nagyon magyaráztam, hátrafelé beszéltem, nem néztem a lábam elé, és éreztem, hogy ráléptem valamire. A helybéli kísérőim azt mondták, hogy óriási szerencsém volt, mert egy zöld mamba nyakát tapostam meg, aminek halálos a mérge. „Babu – így hívtak a helyiek, bölcs időst jelent – ma kezdődött a második életed! Ha megmar, nem élted volna túl.” – mondták.