A törökök és oroszok elleni Nemzetek Ligája mérkőzéseken Marco Rossi bebizonyította, jelenleg nem lehetne jobb kezekben a válogatott, mint nála. Nem is olyan régen még értetlenül álltunk Georges Leekens kinevezése előtt, hogy aztán a kijózanító pofonok után ráeszméljenek az MLSZ-ben is arra, hogy rossz döntést hoztak és végül kinevezték Marco Rossit. Ő már a Honvédban is bebizonyította, hogy nem a csodákban és legkevésbé sem a sokak által oly szívesen emlegetett, ám nem létező magyaros technikában hisz, hanem játékrendszerekben, taktikában, fegyelemben és csapatszellemben.

  • Abban, hogy a korlátozott képességek megfelelő játékrendszerbe való illesztése igenis hozhat sikereket, ahogy azt már Dárdai Pál is megmutatta.
  • Abban, hogy csak olyanokat hív be a válogatottba, akik rendszeresen játszanak klubjukban. És ha kell, bátran lemond Dzsudzsák Balázsról is.
  • Abban, hogy olyan nyerő típusú játékosokra rakja a terhet, akik elbírják a nyomást.

A törökök legyőzésére és az oroszok elleni utolsó fél órára lehet alapozni a jövőt. A nagy kérdés azonban pontosan a jövő. Az az UEFA, amelyik ma a horribilis bevételek miatt erőlteti a Nemzetek Ligáját, egyelőre nem tud felelősen nyilatkozni arról, hogy mi lesz a nyakunkon lévő pótselejtezők sorsa. Nem tudják megmondani, hogy biztonsággal meg tudják-e rendezni a jövő évi kontinensviadalt. Szerhij Rebrov, a Ferencváros vezetőedzője mondta, ha csak rajta múlna, egyik játékosának sem javasolná az utazást ebben a kritikus helyzetben. Amelybe – és ezt már én teszem hozzá – az UEFA belekényszeríti a nemzeti szövetségeket, mert a kassza kulcsa náluk van. 640 millió euró a tét és nagyon úgy fest, a játékosok, szakvezetők és klubelnökök jogos aggodalmait félresöpörve a cirkusznak bizony folytatódnia kell minden áron. Zárt kapus mérkőzéseken, szurkolók nélkül, hangulattalan arénákban. A helyzethez viszont alkalmazkodni kell, más opciót senkinek sem dobtak fel. Ebben a szituációban azt hiszem, hogy jól vizsgázott a magyar válogatott, több mint reménykeltően. Látva persze azt is, hogy 3-0-ig súlytalanok voltunk az oroszok ellen, de nem feledve, hogy pont abban voltunk erősek, amiben az elmúlt évtizedekben nem. Azaz, ha jön a mérkőzés hajrája, nem esünk össze, nem remeg meg a láb és nem feltétlenül mi jövünk ki mindig rosszul egy véghajrából. Ez az, amire Marco Rossi tud építeni.