Beszélgetős óvónők mellett nehéz aludni

„Nem akar aludni ez a gyerek, egész idő alat csak forgolódik, a végén pedig szinte elájul” – mondta az egyik óvónő, amikor rákérdeztem, hogy aludt-e aznap, ebéd után a kisfiam. A gyerek szerint azért nem lehet aludni az oviban, mert az óvónők egész idő alatt beszélgetnek. Hangosan. Aztán meg csodálkoznak, hogy a rájuk bízott kis emberpalánták nem tudják kellően kipihenni magukat.

Kérdezte is tőlem a kisfiam, hogy „Anya! Ha alvás előtt jó pihenést kívánnak az óvónénik, akkor miért kezdenek el utána hangosan beszélgetni?” Mondtam neki, hogy valószínűleg azt gondolják, hogy aki fáradt, az így is elalszik. De úgy gondolom, ez nem egészen így működik. Mi itthon tiszteljük a másik pihenését. Pici korukban sem bőgettem a zenét vagy a porszívót mellettük, ha aludtak, mondván: „Ó! Így is alszik! Alkalmazkodjon ő!”, vagy „Bírja a gyűrődést!”

Nálam ez nem fér bele. Senki sem örülne, ha zajonganának a pihenése közben. Úgy gondolom, ezzel a kisgyerekek is így vannak. Emlékszem, milyen jólesett, amikor hallottam, ha bejött hozzánk a szomszéd és hangosan kezdett el magyarázni a folyosón, mire anyukám megkérte, hogy mondja el csendesebben a mondanivalóját, mert a gyerekek éppen alszanak. Biztonságot adott. Tudtam, hogy figyelnek rám. Hogy számít nekik, hogy én, hogy mi hogyan érezzük magunkat. A mai napig jólesik visszaemlékezni rá. Én is eszerint nevelem a fiaimat. Tisztelem őket és tiszteljük egymást. Már csak az óvónőknek kellene jeleznem valahogy ezt az „apró” hibát, anélkül, hogy megsérteném őket.