„Pénz pótolható, ő nem” – kivették a kutyánk egyik veséjét

Nálunk szinte alapszabály, hogy a gyerekek és a házi kedvencek mindig hétvégén betegednek meg. A március 15-i hosszú hétvégét a kutyánkkal töltöttem az állatorvosi ügyeleteken. Igen, több helyen is, mert hol az egyik, hol a másik rendelő volt nyitva. Ráment egy rakás idő és egy kisebb vagyon. Eleinte csak találgattak, hogy mi okozhatja a hirtelen étvágytalanságot, fogyást, gyengeséget, aztán antibiotikumot, infúziót kapott. Végül, a negyedik nap kimondták: lépdaganat. A kutya szenved, életmentő műtétre van szüksége, vagy el kell altatni. Mivel családtag és úgy tűnik, hogy öreg kora ellenére van még egy-két kör benne, úgy döntöttünk: megpróbáljuk. Pénz pótolható, ő nem. 50-50 százalék esélye volt rá, hogy felkeltik-e a műtét után, az esetleges áttétek miatt. Nehezen hagytam ott, mert tartottam tőle, hogy akkor látom utoljára. Ahogy kisírt szemekkel kiléptem a váróba, egy másik, ott várakozó gazdi utánamszólt: kitartást! Sokat jelentett a kedvessége.

A műtét eddig úgy tűnik, sikerült

Végül az egyik veséjét kellett kivenni a kutyánknak. Jelenleg lábadozik, szépen „működik”. Ezentúl nagyon kell majd vigyázni rá: diétás étrend, sok víz. Eddig szerencsésnek mondhatom magam. Nem úgy, mint az a gazdi, akinek a macskáját két méterre tőlem altatták el. Csak egy paraván választott el minket egy nagyobb teremben. Öt perc alatt mindent lezavartak. Közölték az idős férfival, hogy jobb lenne, ha a cicát elaltatnák. Lekapcsolták a lámpát azon a részen, és már adták is az injekciót. A férfi sírt. Eközben a másik állatorvos az én kutyámmal foglalkozott, zavarbaejtően hangosan csacsogott neki.

Annyira lelketlen volt ez az egész, hogy szóhoz sem jutottam. Tudom, Ukrajnában éppen rengeteg ember hal meg és szenved szörnyű körülmények között, de ezt itt történt, a mi életünkben. És igen, tudom, hogy ezekben a rendelőkben is sok a páciens, kevés az idő, de öt perc gyász járt volna annak az embernek a macskájával, aki mellette öregedett meg. Öt perc csak nekik, kíváncsi szemek nélkül. Sajnálom, hogy ezt így intézték ott. Csak remélni tudom, hogy egyszer, ha jön az idő, kapunk egy lélegzetvételnyi időt a méltó búcsúra.