„Kukac volt az oltóanyag dobozában” – sokkot kaptam

Anya! Hol tárolta ezt az oltóanyagot? Van benne egy kukac! – tette fel a kérdést a gyermekorvos, amikor felnyitotta a kisfiam agyhártyagyulladás elleni oltóanyagának a dobozát.

Azt éreztem, elsüllyedek szégyenemben, de nyeltem egyet és úgy tettem, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb kérdése, amit valaha is kaptam. Megpróbáltam megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, miközben az a kis smink is megolvadt rajtam.

Anya vagyok, mostanában igencsak nyúzott anya, aki próbál harcolni a rendért és a fegyelemért, de ez lehetetlen. Pár hónapja egy-két molylepkére lettem figyelmes a kamrában, tapasztalat híján viszont nem tulajdonítottam nekik nagy figyelmet. Aztán jött a meglepetés: megjelentek a lisztben, kenyérmorzsában, sőt a kamra falán kukacok kezdtek el gyakorlatozni. Fele sem tréfa, gondoltam. Kitakarítottam a spájzt: kipakoltam mindent, kidobtam pár dolgot, áttörölgettem a tartós élelmiszereket és kárörvendve dörzsöltem a tenyeremet: nektek annyi!

Pár nap múlva azonban újra megjelentek. Szóval, a csatát nem nyertem meg. Sokkal nagyobb elszántsággal indultam neki újra a tisztogatásnak. Mindent elolvastam ezekről a ragaszkodó, új családtagokról, és arról is, hogyan szabaduljak meg tőlük. Most nem volt kegyelem. Szinte mindent kidobtam: a csúcsminőségű, drága, ajándékba kapott, dobozos csokit, a különleges ízű rizst, a teljes kiőrlésű liszteket, a nagy munkával összegyűjtögetett cukrászdás tortásdobozokat. Na, ezekre valóban nagy szükség volt... Legalább tíz kukac indult meg mögülük a falon, amikor kivettem őket. Mint kiderült: ezek a derék rovarok iszonyú gyorsan szaporodnak, hetek alatt több generáció is képes létrejönni. De most nem volt mázlijuk. A könyörtelen tömegmészárlás és a rengeteg, valószínűleg fertőzött élelmiszer kidobása után, most úgy tűnik, vége a közös együttélésnek. Néhány dolgot, ami nem étel, és már valóban nagyon sajnáltam kidobni, de tartottam tőle, hogy nem tudtam elég tüzetesen átnézni, lefagyasztottam két napra, és csak azután raktam vissza a kamra polcára.

A hűtőnk is köszönte szépen a molyok áldásos tevékenységét, mert ugyan egy időre kifosztva, de csillogva-villogva végezhette tovább a munkáját, hiszen a kukac még a hidegre kerülve is életben maradt, és képes volt az oltóanyag dobozába is bemászni, majd bebábozódni.

Beszereztem pár feromonos molylepke csapdát, és kiraktam az eddigi, népszerű útvonalaikra, de lekopogom: már három hét eltelt és tiszták vagyunk. Azt hiszem, rég volt ilyen rend nálunk.