Bundát emleget a magyar válogatott legendája, a Honvéd nem fekszik le a Vasasnak

Vajon ki követi a felsőbb osztályba a Kisvárdát? A Kazincbarcika, amelyről csak azt hajtogatták, hogy a végén úgysem akar feljutni? Az elmúlt hetek alapján azonban elmondható, hogy Erős Gábor csapatának az NB I a célja, és ha a tabellára pillantunk, látható, hogy saját kezükben van a jövőjük. Győzni kell a már bajnok Kisvárda otthonában (vasárnap, 17.45), a döntetlen kevés lehet.

Nagy Antal, a Honvéd egykori 32-szeres válogatott labdarúgója szerint küzdelmes utolsó meccsekre van esély, hiszen olyan nagy múltú csapatnak, mint a Vasasnak, szerencse is kell ahhoz, hogy visszakapaszkodjon az első osztályba. A piros-kékek a Honvéd ellen lépnek pályára, otthon. Két patinás csapat, és az egyik akár segíthetne is a másiknak.

„Kizártnak tartom, hogy a Honvéd »lefeküdjön« a Vasasnak” – jelentette ki Nagy Antal határozottan. „Azt gondolom, hogy nem nekünk kellene feltolni a piros-kékeket az NB I-be, ezt maguknak kell(ett) volna megoldani. Most nem könnyű a helyzetük, de láttunk már csodákat a fociban.”

Nagy Antal gyorsan hozzáfűzte, amióta a Liverpool és a Barcelona már bajnok, nem úgy villognak, mint amikor az aranyéremért küzdöttek.

„Mégsem kiáltotta senki sem, hogy »bunda«. Egyszerűen lekerült a teher a vállakról, már nem összpontosítottak annyira a játékosok, szóval egyszerűbb volt pontot, pontokat rabolni tőlük.”

Az 1986-os mexikói világbajnokságon szerepelt magyar válogatott csapatkapitánya úgy gondolja, hogy a Kisvárda is járhat hasonló cipőben, bár nehezen képzeli el, hogy bajnokként, hazai környezetben ne szántsa fel a pályát, ne akarjon győzelemmel együtt ünnepelni a közönségükkel.

„Ami a Honvédot illeti” – folytatta Nagy Antal. „Már ők is letették a nagy terhet, már nem kell küzdeniük a szégyenteljes kiesés ellen. Ez okozhatja, hogy úgy játszanak majd a Vasas ellen, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, de az sem elképzelhetetlen, hogy már fél szemmel a vakáció felé sandítanak. Ez pedig okozhatja, hogy a Vasas megszerzi a három pontot, amely akár sokat vagy éppen semmit sem ér már nekik.”