„Keleti Ágnesnél elegánsabb tornásznőt alig láttam”

Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én Budapesten, a család később Keletire magyarosított. 1939-ben került be a magyar válogatottba, első bajnoki címét 1940-ben szerezte, de zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották mindennemű sporttevékenységtől. A második világháborút követően 1947 és 1956 között különböző szereken 46-szoros magyar bajnok, 1948-ban kijutott a londoni olimpiára, de a játékokon mégsem szerepelhetett, mert az utolsó edzések egyikén bokaszalag-szakadást szenvedett. 

Négy évvel később Helsinkiben harmincegy évesen talajgyakorlatával aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet szerzett. Pályafutása csúcsára 1956-ban Melbourne-ben ért fel: talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alice, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként. Egyéni összetettben és csapatban második helyezett. Tíz olimpiai érmével és öt aranyérmével minden idők legeredményesebb magyar sportolóinak rangsorában Gerevich Aladár mögött a második, ő a legtöbb olimpiai érmet szerző magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő, aki főiskolai tanárként, edzőként, szövetségi kapitányként és versenybíróként is dolgozott. 

Az elhunyt sportlegendára a Metropol kérésére korábbi válogatott tornásznőnk, az olimpiai és világbajnoki bronzérmes, 82 éves Ducza Anikó emlékezett.

– foglalta össze emlékeit Ducza Anikó.