Kobe Bryanttől a súlyos sérülés pozitív hatásán át a könyveket ábrázoló tetoválásig: öt érdekesség a válogatottba berobbant Nikitscher Tamásról.
Megint bebizonyosodott, milyen jó szemmel választja ki a magyar válogatottba akár a magyar NB I-ből is a nemzetközi szintre képes focistákat Marco Rossi és stábja. Olasz–magyar szövetségi kapitányunk szeptemberi kerthirdetésekor tán még a rendszeres meccsre járók is homlokráncolva kutatták az emlékeik között, ki is az a Nikitscher Tamás. A Kecskemét 24 éves középpályása azóta – miután a németek ellen már bemutatkozott pár percre – végigjátszotta mindhárom veretlenül megvívott válogatottmérkőzést, és az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta a pályán.
A Metropol az alábbiakban öt érdekességet gyűjtött össze Rossi legújabb nagy felfedezettjéről. A többségük talán magyarázat is arra, hogy miért illeszkedett be olyan remekül, amikor mély vízbe dobták a válogatottban.
Egy gyerekkori súlyos sérülés után (9 évesen majdnem egy évet hagyott ki) most szinte a teljes előző szezonból kidőlt Kecskeméten, miután 2023 nyarán, egy felkészülési meccsen keresztszalag-szakadást szenvedett. Klubja honlapján az idén tavaszi visszatérése után elárulta:
– Kobe Bryantet nagyon tisztelem, neki volt egy olyan életszemlélete, hogy akkor is pozitívnak kell maradni, ha minden rosszul alakul körülötted. Én is igyekeztem mindenben a pozitívumot keresni, hogy gördülékenyebben menjen minden. […] Vélhetően azért tűnt ez a 7 és fél hónap ilyen gyorsnak, mert nem úgy fogtam fel, hogy túlélésről szól és szenvedés lesz. Élveztem, próbáltam ebben is megtalálni a pozitív részleteket. […] Amikor szembesültem vele, hogy mi történt velem, akkor eldöntöttem, hogy erősebben akarok visszatérni, úgy érzem, hogy ez sikerült is.
Mondhatjuk azt is, hogy még többet adott mentálisan ez az időszak, mint amit elvett
– mondta Nikitscher.
„A legfontosabb embernek maradni, mindig, minden körülmények között” – adott ízelítőt a józan, becsületes gondolkodásmódjából az önmagát egyszerű, falusi gyerekként jellemző Nikitscher a minapi, MLSZ TV-n megjelent interjújában.
Ehhez az alapokat a Zalaegerszeghez közeli Dobronhegy községben élő, nem éppen jómódú, de gyereknevelésben és igazán fontos dolgokban nagyon is „gazdag” családjától kapta. Mint mondta, az eddigi kacskaringós karrierje (ZTE-ifi, majd 16 éves korától Debrecen az NB II-ig, onnan Makó, Pécs, majd tavaly január óta óta az élvonalbeli Kecskemét) során minden klub- és osztályváltását, még az átmeneti, tudatos visszalépéseket is a céljai felé vezető lépcsőfokként kezelte.
Nikitscher életében a szerettein és a labdarúgáson kívül a könyvek is fontos szerepet játszanak.
– Nagyon sok könyvet olvasok. Már gyerekkoromban is vers- és mesemondó versenyekre jártam, és azóta is megmaradt bennem az olvasás szeretete. Minden témában akad olyan, ami megfog, legyen az önfejlesztő könyv, fantasyregény, akár klasszikus vagy vallási témájú, teljesen mindegy. Egyet nem is tudnék kiemelni, mert az nem lenne fair a többivel szemben – mondta erről a szenvedélyéről.
Jól tudja, hogy a divatba jött sok tetoválás megosztja az embereket, de a sajátjait nagyon is tudatosan választotta ki, sokat jelentenek neki, a személyisége részeinek tekinti őket.
– Minden tetoválásomat úgy választottam ki, hogy tisztában vagyok vele, ezeket életem végéig fogom viselni. Büszkén, mert ez is én vagyok! Van rengeteg családi jellegű tetkóm, de akadnak fontos dátumok vagy akár vallási jelegű dolgok is.
Van olyan is, ami az olvasásra utal:
egymás fölött három könyv nyílik ki, és a belőlük növekvő facsemete jelképezi, hogy az ember is mennyi tudást szívhat magába, és ezáltal ő is jobban megismeri a világot, és ki tud terebélyesedni – magyarázta például az egyik alkarján látható tetoválás jelentését.
Felfelé ívelő pályáját önmagán kívül elsősorban a családjának, a barátjaként emlegetett menedzserének (Nánási Balázsnak – a szerző), a kecskeméti Szabó Istvánnal (és immár valószínűleg Rossival is) bezárólag a benne bízó edzőinek köszöni. No és a menyasszonyának, Nikolettának, akit azok közül is kiemelt, akikre mindig számíthatott.
– Már öt éve mellettem van, mindenben támogat, ha kellett, kötözte a lábamat a sérüléseimnél. Őt ezért egy külön polcra is helyezném, mert
tényleg elképesztően nagy utat járt be velem, és együtt fejlődtünk
– mondta szerelméről Nikitscher Tamás.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre