Az emberiség 4 százaléka felcseréli a színeket. Magyarországon 400 ezer, a világon körülbelül 200 millió színtévesztő él.
A színlátás zavarai lehetnek öröklöttek és szerzettek. A nemhez kötött öröklődés miatt 20-szor több férfi érintett, mint nő. A színtévesztő kisfiú ugyanis az anyjától kapja a kóros gént tartalmazó X kromoszómát, az anya tünetmentes „hordozó”. Nő is lehet színtévesztő akkor, ha az apa színtévesztő az anya pedig „hordozó”.
A színlátási zavarok egy része „szerzett”: különböző szemészeti betegséget kísérhetnek színérzékelési zavarok (pl.: ideghártya-betegségek, zöld hályog, szürke hályog stb.). Bizonyos vegyszerek vagy gyógyszerek mellékhatásként is okozhatnak hasonló tüneteket.
A betegeknek nincs jellegzetes tünetük, panaszuk. Általában véletlenül fedezik fel, iskolai, alkalmassági és szűrővizsgálatok során. A legelterjedtebb módszer az Ishihara-tábla, amelyen azonos világosságú, de különböző színű és méretű kerek foltokból számok vagy betűk rajzolódnak ki. Fontos, hogy ezt mindig szakember végezze, mert a felismerést befolyásolhatja például a táblák felületének csillogása, a nagy távolság vagy a nem megfelelő megvilágítás is. A hibás vizsgálat pedig az egészségesen látókat is színtévesztőnek bélyegezheti.
Az anomaloszkóp egy egyszerű, precíz műszeres vizsgálati módszer a színvakság és színtévesztés típusának azonosítására, fokának meghatározására.
A színtévesztőknél mindig feltüntetik, hogy melyik szín érzékeléséért felelős receptorokban van eltérés. Ha az egyik receptortípussal gond van, azt nevezik színtévesztésnek.
Trichromat = ha a teljes színkört látja az illető.
Protanomália = vörösszín-tévesztés;
Deuteranomália = zöldszín-tévesztés;
Tritanomália = kékszín-tévesztés;
Dichromatia = csak kétféle receptor van, az egyik teljesen hiányzik;
Protanopia = vörösszín-vakság;
Deuteranopia = zöldszín-vakság;
Tritanopia = kék színre vak;
Monochromatia = egyetlen típusú receptor található meg. Általában a kék színre érzékeny receptorok maradnak meg.
Achromatia = teljes színvakság. A szín érzékeléséért felelős összes receptor (csapok) hiányzik: az illető csak homályos fekete-fehér képet lát. Jellemző a nagyon erős fényérzékenység is.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre