Amikor a munka drogként működik, és minden mást kiszorít az életünkből, akkor nézzünk szembe a ténnyel, hogy munkamániások vagyunk. Ez pedig csak maximum egy szintén munkamániás főnök szemében tiszteletreméltó tulajdonság. Mindenki más körülöttünk – beleértve magunkat is – szenved tőle. Van, amikor segítséget kell kérni, hogy ne a workaholism uralja az életünket.
Éva vezető beosztásban dolgozik egy nagy vállalatnál, rengeteg ember munkája és a fontos projektek múlnak rajta. Ma már képes egyensúlyba tartani a hivatását és a magánéletét, de nem mindig volt ez így.
– Akkor döbbentem rá, hogy nagy a baj, amikor az óvodai anyák napi ünnepségre a férjem ment el, mert nem tudtam elszakadni egy feladattól, amit akár másnap is elkészíthettem volna. Otthon is csak a munkán járt az eszem, a gyerekeim óvodai dolgait is a férjem és az anyósom tartotta kézben. Aztán a testem is jelzett: elkezdett hullani a hajam, majd pajzsmirigybetegséget diagnosztizáltak nálam. Azzal áltattam magam, hogy a feszes munkatempó valamennyi munkahely sajátja, és aki nem hajtja magát halálra, az valójában nem is dolgozik. Ezt követeltem meg a beosztottjaimtól is. Nem voltam túl népszerű figura. Az utolsó pillanatban kapcsoltam, hogy ez már nem normális, és nagyon akartam változtatni. Egy jó pszichológus mellett a családom is segített, és bár most is szeretem a hivatásom, már képes vagyok elengedni a munkát és megélni az életem – mesélte el a Metropolnak a kétgyerekes anyuka a kálváriáját.
- Számos társfüggőséggel járhat a munkamánia, ilyen például az alkohol- és drogfogyasztás vagy a szerencsejáték-szenvedély, de komoly szervi megbetegedéseket is maga után vonhat - magyarázta Zámbó Márta munkahelyi coach. – Már a XX. század eleji szakirodalomban is megtalálható, vasárnapi neurózis néven. Ezzel azokat a pácienseket illették a szakemberek, akik a hétvégét szorongással töltötték, mert munkaelvonási tüneteik voltak. Manapság ez a jelenség szinte észrevétlenül besimul a társadalmi elvárások közé, egzisztenciális szorongással párosulva. Néha nehéz megkülönböztetni a munkaalkoholistát a szorgalmasan dolgozótól. Pedig míg az utóbbi számára a munka egy elvégzendő feladat, amihez ért, amiben örömét leli, de aminek képes határokat szabni, addig a függő számára a munka adrenalinforrás, ami uralkodik az élete felett.
Japánban évente 1000 halálesetet okoz a 60 év alatti dolgozók körében a „karoshi”, vagyis ha valaki halálra dolgozza magát. Hollandiában a szabadidő neurózis a lakosság 3 százalékát érinti: ők azok, akik fizikailag is betegek lesznek, amint abbahagyják a munkát. Amerikában az üzleti világban munkamánia köztiszteletben álló függőség, pedig ugyanolyan veszélyes, mint az összes többi függőség.
Amerikában nem csupán az alkoholistáknak, hanem a munkamániásoknak is van anonim csoportja. A közösségeikben gyógyulókat, motivációik alapján 5 típusba sorolják a szakemberek:
1. Megalomán: munkájával a hatalom, a siker, az elismerés kivívása a cél. Többnyire túlértékeli saját teljesítményét másokéval szemben.
2. Maximalista: minden apróságra ügyel, mindent szabályoz köt, és nem szereti a felmerülő problémákat, azok ingerültté teszik.
3. Emberkerülő: titokban vágyik mások társaságára, de nagyobb a félelem benne az esetleges konfliktusoktól. A megoldást abban látja, ha beletemetkezik a munkájába.
4. Adrenalin függő: lételeme új kihívásokat keresni. Célja az elismerés, a csodálat megszerzése.
5. Kudarckerülő: szüksége van valakire, hogy megmondja, mit csináljon. Retteg a kudarctól, ezért gondolja úgy, hogy sok munkával elkerülhető a megszégyenülés.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre