„Sírni csak a győzteseknek szabad” – fél karral tolta végig kerekesszékes barátját Boronkay Péter a maratonon

Megjártuk a mélységeket is, küzdeni kellett, hidakat megmászni, emelkedőket legyőzni. Kecskemétről jöttünk, ott az Alföldön készültünk de nem voltak ilyen emelkedők. Ettől függetlenül az emberek támogatása folyamatosan vitt minket előre, valóban felemelő volt

A legjobb érzés az, amikor nem csak magadért futsz, hanem másokért is. Amikor látom Andrison, hogy örül, az nekem is hatalmas élményt és erőt adott a futam alatt. A végén nagyon elfáradtam, voltak mélypontjaim, amikor már csak azt vártam, hogy mikor lesz vége. De akkor fejben eldőlt, hogy miért is csinálom ezt: másokért. Ha már elkezdtem, akkor végigcsinálom

Sokan mondták: ha nekem sikerül fél karral, akkor nekik is menni fog! Ez az egyik legfontosabb üzenet: hogy mindannyian képesek vagyunk rá, csak nagyon kell hinnünk magunkban

Én mindig az előnyét láttam a velem született végtaghiánynak. Úgy érzem, nem hogy kevesebb, több is lehetek másoknál. Persze ehhez kellett a sport, ami felemelt, eredményeket adott és persze a szüleim, akik úgy neveltek, mintha mi sem történt volna, nem sajnáltak, azt mondták, ezt kaptam, ezzel kell valamit kezdenem az életben. Persze nekem is meg kellett másznom a létrákat, lehet, hogy én többször estem le onnan, de hagyták, hogy megéljem, ez tett erőssé. Végül ez vezetett az életem értelméhez is. A születési adottságomnak köszönhetem, hogy ma embereket motiválhatok. Úgy érzem, 44 évesen ott vagyok, ahol lennem kell

Nem a világbajnoki címek voltak a legnehezebbek, hanem amikor egy kézzel kellett bepelenkáznom a fiaimat. Három gyerekem van,  Ákos hatéves, Krisztián négy-, Balázs pedig egyéves. Egy mászni tudó gyereket egy kézzel pelenkázni… na, az igazi sportteljesítmény!

Ebben a futamban azonban tényleg arról van szó, hogy felnyissuk az emberek szemét. Lehet, hogy nehéz az élet, de nézd meg, mások honnan indultak és hová jutottak el. Sokaknak nincs lehetőségük változtatni, de lehet, hogy te megteheted. Könnyű elkényelmesedni vagy szomorkodni. Lehet kicsiben kezdeni, és eljuthatunk a maratonig, én megtettem, fél karral, miközben a mozgássérült barátomat toltam

Nagyon köszönöm Andrisnak, hogy ennek a fejezetnek a részese volt. Ha teljesen elengedtük volna magunkat, végigsírtuk volna az egészet. Már az utolsó kilométert nézve zokogtunk, persze szerintem sírni csak a győzteseknek szabad. Nagyon jó érzés másokért futni, gyűjteni és adni motivációt. Elindult valami, aminek biztosan lesz folytatása. Végig fogtam a barátom kezét, együtt örültünk, sírtunk és nevettünk. Ez egy nagyszerű kaland volt