Búvárok bukkantak idegen űrhajókra: „ufók ültek a tengerfenéken”

1967. október 4-én este egy csoport tinédzser Kanadában furcsa narancssárga fényeket látott az égen, amelyek az Atlanti-óceán felé zuhantak, és a víz felszínén lebegtek. Az esetet jelentették a Kanadai Királyi Lovasrendőrségnek, mert azt hitték, hogy egy repülőgép-szerencsétlenség történt. Amikor a parti őrség megérkezett a helyszínre, az azonosítatlan rendellenes jelenség, vagyis a feltételezett ufó egyetlen bizonyítéka a vízben lévő sárga hab volt. Néhány tanú úgy gondolta, hogy a tengerbe süllyedő fények okozták a furcsa anyag megjelenését.

Ezt mondták a búvárok az ufóroncsokról 

Másnap búvárok vizsgálták meg a helyszínt, de semmilyen bizonyítékot nem találtak az idegenekkel kapcsolatban – sőt, még egy egyszerű repülőgép-szerencsétlenségről sem –, ami azt sugallta, hogy az ügyet lezárták. De amikor Chris Styles ufológus, 33 évvel később elkezdett nyomozni szemtanúk tanúvallomásai alapján. Az Ufo Live Shows podcastban adott interjújában Styles elmagyarázta, hogy nem akarta, hogy Shag Harbour egy újabb Roswell legyen.  További vizsgálódás után Styles rájött, hogy a „Shelburne” incidens egy 1960-as évekbeli NATO-aknamentesítő gyakorlatra utalt, amelyet a kanadai Nova Scotia tartományban található McNabs-sziget partjainál hajtottak végre. Styles szerint az amerikai hajók a Shelburne kikötő partja mentén haladtak előre, és a gyakorlat céljából nyolc mérföld hosszú útvonalat jelöltek ki álaknákkal. Ezután az aknakeresők bejöttek és megtisztították az egész pályát – legalábbis így kellett volna történnie. Az aknakereső misszió tanúi szerint körülbelül egy órán át minden a terv szerint haladt, egészen addig, amíg „el nem szabadult a pokol”, és búvárokat küldtek a vízbe – emlékszik vissza Styles a podcastban.

„Nem volt kétséges, hogy mivel állunk szemben Shelburne partjainál” – állította Styles, három kanadai királyi búvár szavait idézve: „ufók ültek a tengerfenéken. Látták őket, és még mindig volt bennük mozgás. Az egyik megpróbálta segíteni a másikat, amely megsérült.”

További kutatások után Styles az interjúban elmondja, hogy olyan feljegyzésekre bukkant, amelyek szerint a hajók a küldetés kezdete után körülbelül 90 perccel DEFCON 1-et – a legmagasabb háborús készültségi szintet – rendeltek el. Nem meglepő, hogy a tanúk félreértették a gyakorlat részleteit, például azt, hogy mennyi idő telt el, mielőtt a dolgok rosszul alakultak, vagy kétértelműen fogalmaztak, amikor leírták, amit láttak. A búvárok szerint több mint három évtizeden át titoktartási esküt tettek:

„Parancsot kaptunk, hogy menjünk a felszínre, és felejtsük el, amit láttunk. Aztán riasztás szólalt meg a parancsnoki hajón, és pánik tört ki” – mondták a búvárok a Sweep Clear 5 című műsorban. 

Az interjúk során Styles további információkat próbált kiszedni a tanúkból. A podcastban elmesélte, hogy az egyik légierős veterán azt állította, minden este hallgatta a búvárok beszélgetését. Styles szerint a pilóta emlékezett rá, hogy hallotta, ahogy társai két repülő csészealjról beszéltek, amik a hajó alatt feküdtek az óceán fenekén. Ugyanez a veterán azt mondta, hogy a beszélgetés a küldetés végéig folytatódott, amikor egy amerikai haditengerészeti tiszt azt javasolta a búvároknak, hogy ne beszéljenek többet a „szovjet tengeralattjáróról”, amit megvizsgáltak, utalva arra, hogy a férfiak által látott hajók nem földönkívüliek voltak.

(VIA)