Elképesztő felfedezés, megfejtették a múmia titkát

Egy ősi egyiptomi múmia hátborzongató sorsa teljesen új megvilágításba helyezi a bubópestis eredetét és terjedését. A betegség legkorábban megerősített esete ugyanis azt mutatja, hogy a bubópestis már több ezer évvel a hírhedt európai Fekete Halál-járvány előtt jelen volt Észak-Afrikában.

A Yersinia pestis néven ismert fertőzés hatalmas pusztítást végzett Európában a középkorban, de ez az új felfedezés lehetővé teszi, hogy a tudósok jobban megértsék, mikor és hogyan kezdett el terjedni a kórokozó világszerte. Korábbi kutatások már kimutatták a pestis kórokozójának DNS-ét ősi maradványokban, utalva arra, hogy a betegség már több ezer éve létezett. Ezeket a nyomokat eddig azonban kizárólag Európában és Ázsiában találták meg – például 5000 éves oroszországi csontvázakban. Most azonban egy egyiptomi múmiában is kimutatták a Yersinia pestis DNS-ét, méghozzá mind a csontszövetben, mind a bélrendszerben, ami arra utal, hogy az illető halála idején már előrehaladott állapotban volt a fertőzés. A tanulmány készítői szerint:

Már korábbi régészeti nyomok is sejtették, hogy a betegség megjelenhetett a Nílus mentén. Két évtizeddel ezelőtt bolhákat – a pestis fő hordozóit – találtak Amarnában, abban a faluban, ahol a munkások Tutanhamon sírját építették. Az Ebers-papirusz, egy 3500 éves egyiptomi orvosi szöveg is említ egy betegséget, amely „bubót okoz, és a genny megkövül benne”, ami meglehetősen pontosan leírja a bubópestis egyik jellegzetes tünetét. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a pestis eredetileg nílusi patkányokon élősködő bolháktól származhatott, majd ezek átterjedtek a fekete patkányokra, amelyek az ókori hajókon szállítva az egész világon elterjesztették a gyilkos kórt.