„12 voltam, de én neveltem fel a testvéreimet, szülőire is én jártam. Anyám szerint azonban ettől csak érettebb lettem”

A vacsora során mondja nekem valami kapcsán, hogy ha egyszer lesznek gyerekeim, akkor majd megértem őt. Erre felnevettem, és közöltem vele, nem lesznek gyerekeim. Úgy nézett ki, mintha inzultáltam volna. Mondta, hogy úgyis meggondolom majd magam, olyan jó anya lennék. Erre ránéztem és kijelentettem, igen, mert az is vagyok

Én írtam velük házit, etettem és altattam őket, sőt, még szülői értekezletekre is jártam, mert ő elfelejtette, ami miatt nem volt normális tinikorom. Nem volt időm miatta ugyanis szórakozni, hobbit keresni, a barátaimmal lenni. Félreértés ne essék, imádom a testvéreimet, de nem akartam 12 évesen a harmadik szülő szerepét betölteni náluk. Épp ezért most, hogy nagykorú vagyok és nálam a kontroll az életem felett, nem akarom újra csinálni az egészet

Azt mondta, csak érettebb lettem az egész miatt. Közölte, megszégyenítettem, a mostohaapám szerint meg bocsánatot kellene kérnem tőle, de én nem így érzem