Megfejetették a tudósok a szörnynek hitt rejtélyes óceánalatti hangot

Az óceán mélysége továbbra is sokakat lenyűgöz, és mivel a mély tengerfenéknek csak körülbelül 0,001 százalékát tárták fel, kétségtelen, hogy sok minden történik a hullámok alatt, amiről nem is tudunk. A titokzatos állatoktól a partra sodródott tengeri lényekig, az óceán fenekén lévő patanyomok bizarr felfedezéséig, az óceán titokzatossága folyamatosan megválaszolatlan kérdéseket hagy bennünk, és természetesen tovább táplálja az összeesküvés-elmélet híveknek a vad állításait arról, hogy mi is van valójában odalent.

1997-ben a NOAA (az Amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal) kutatói egy szokatlan, rendkívül hangos zajt rögzítettek a Csendes-óceán déli részén, miközben tenger alatti vulkáni tevékenységeket figyeltek. A hangot több mint 3200 kilométerre elhelyezett hidrofonok is érzékelték, és senki sem tudta, honnan jött. A zaj annyira egyedi volt, hogy saját nevet kapott, a Bloop.

A rejtély miatt elindultak a találgatások, amiknek a határa a csillagos ég volt. A katonatesztektől, az óriás tintahalon át, egészen a még ismeretlen mélyvízi lényig minden szóba jött, de a tudósok hamar kiderítették, hogy a hang nem állati eredetű.

A valódi válaszra egészen véletlenül bukkantak rá 2005-ben, amikor a kutatók hidrofonokat telepítettek az Antarktiszhoz közelebb, hogy folyamatosan tanulmányozzák a tengerfenék vulkánjai és a földrengések hangjait. Miután észlelték a Bloop egyedülálló dübörgéseit, a kutatók arra jutottak, hogy ez egyszerűen egy jégrengés hangja, amely során egy jéghegy megreped és elszakad az antarktiszi gleccsertől.

– magyarázta Robert Dziak, a NOAA és az Oregoni Állami Egyetem szeizmológusa.

A félreértés abból fakadt, hogy a hangot gyakran 16-szoros sebességgel játszották vissza, így valóban úgy tűnhetett, mintha egy lény énekelt volna. Valós időben viszont a hang inkább hasonlít egy földrengéshez vagy távoli mennydörgéshez – írta a LadBible.