
Amikor azt hittük, az óceán már nem tud rémisztőbb lenni, jött egy hang, ami egyszerre volt furcsa, hangos és megmagyarázhatatlan. Évekig találgatták a tudósok, mi okozhatta, míg végül a válasz egészen másnak bizonyult, mint amit bárki gondolt volna.
Az óceán mélysége továbbra is sokakat lenyűgöz, és mivel a mély tengerfenéknek csak körülbelül 0,001 százalékát tárták fel, kétségtelen, hogy sok minden történik a hullámok alatt, amiről nem is tudunk. A titokzatos állatoktól a partra sodródott tengeri lényekig, az óceán fenekén lévő patanyomok bizarr felfedezéséig, az óceán titokzatossága folyamatosan megválaszolatlan kérdéseket hagy bennünk, és természetesen tovább táplálja az összeesküvés-elmélet híveknek a vad állításait arról, hogy mi is van valójában odalent.
1997-ben a NOAA (az Amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal) kutatói egy szokatlan, rendkívül hangos zajt rögzítettek a Csendes-óceán déli részén, miközben tenger alatti vulkáni tevékenységeket figyeltek. A hangot több mint 3200 kilométerre elhelyezett hidrofonok is érzékelték, és senki sem tudta, honnan jött. A zaj annyira egyedi volt, hogy saját nevet kapott, a Bloop.
A rejtély miatt elindultak a találgatások, amiknek a határa a csillagos ég volt. A katonatesztektől, az óriás tintahalon át, egészen a még ismeretlen mélyvízi lényig minden szóba jött, de a tudósok hamar kiderítették, hogy a hang nem állati eredetű.
A valódi válaszra egészen véletlenül bukkantak rá 2005-ben, amikor a kutatók hidrofonokat telepítettek az Antarktiszhoz közelebb, hogy folyamatosan tanulmányozzák a tengerfenék vulkánjai és a földrengések hangjait. Miután észlelték a Bloop egyedülálló dübörgéseit, a kutatók arra jutottak, hogy ez egyszerűen egy jégrengés hangja, amely során egy jéghegy megreped és elszakad az antarktiszi gleccsertől.
Évente több tízezer úgynevezett jégrengés történik a tengeri jég megrepedése és olvadása, valamint a gleccserekről az óceánba szakadó jég következtében, és ezek a hangok nagyon hasonlóak a Bloophoz
– magyarázta Robert Dziak, a NOAA és az Oregoni Állami Egyetem szeizmológusa.
A félreértés abból fakadt, hogy a hangot gyakran 16-szoros sebességgel játszották vissza, így valóban úgy tűnhetett, mintha egy lény énekelt volna. Valós időben viszont a hang inkább hasonlít egy földrengéshez vagy távoli mennydörgéshez – írta a LadBible.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre