Rejtélyes Budapest: te hallottál már a hármas asztal legendájáról?

 A törzsvendég, aki részese volt az étterem mindennapjainak, mindig a hármas asztalnál ült. Antal Imre második otthona volt a Piroska vendéglő.

 - emlékszik vissza Bogár Imre az étterem tulajdonosa, aki egyben jó barátja is volt a művésznek.

Antal Imréről először mindenkinek a „Szeszélyes évszakok” jut eszébe. Poénjain több generáció nőtt fel és a Damjanich utcában mindenki ismerte és szerette. Részévé vált a környéknek, mert az emberekhez mindig volt néhány kedves szava.

Az 1927-ben épült házba 17 éves kor óta élt a művész. Ekkor költözött a családja Hódmezővásárhelyről Budapestre, hogy Imruska zeneiskolába járhasson. A két szobás lakást óvónő édesanyja egy felettesétől kapta, ami 55 éven keresztül lett Antal Imre otthona. Először a családjával, később szeretett édesanyjával, majd végül egyedül él a ház falai között. Édesanyját 1988-ban veszítette el, és a halálát sohasem tudta kiheverni a művész. 

A Damjanich utcai ház gondnoka, Köteles Ernő a mai napig számtalan jó emléket őriz Antal Imréről. 

- mesélte a gondnok, aki még egy különlegességet felemlegetett Antal Imréről: ugyanis ritkaság számba ment az az autó, amivel ő akkoriban járt. 

Antal Imre második otthona a Piroska vendéglő volt

Antal Imrének a lakás mellett volt még egy második otthona a házban, a Piroska vendéglő. A hangulatos kockás terítős étterem ami a mai napig semmit sem változott a dolgozószobája és az étkezője is volt egyben. A személyzet pedig a családja.

-emlékszik vissza a Piroska üzletvezetője Bogár Imre, aki 2001. november 5.-én éppen Imre napon nyitotta mag a kultikus helyet, ahol Antal Imre volt a díszvendég.

-emlékszik vissza Bogár Imre, aki nem csak a barátja hanem hatalmas tisztelője is volt a művésznek, aki hét nyelven beszélt, és sosem volt menedzsere, mindig saját maga intézte a fellépéseit. Volt egy kis jegyzetfüzete, amibe feljegyzett mindent.

A Tanár úr

Annak ellenére, hogy nem volt tanár, mindenki Tanár úrnak szólította. Nagyon jószívű ember volt, akinek csak tudott, segített, és természetesen ingyen. Ma már nagy nevű humoristák tanultak tőle, és több generáció is felnőtt a poénjain. Mindenkivel a Piroskában találkozott, az interjúit is itt adta, és ha volt a munka közben egy kis ideje, akkor evett. A kedvence a marhapörkölt volt, és az erőleves, amit tojás helyett két cent konyakkal evett.

Magányos volt a művész

A személyzet tudta, hogy nagyon magányos Antal Imre. Ezért karácsonykor mindig megfőztek rá, és még egy kis ajándékot is kapott. De gondjairól a művész senkinek sem beszélt. A humora mellett kivételesen intelligens ember is volt, akivel szinte bármiről el lehetett diskurálni. A tudományok mellett a kétkezi munkától sem rettent el. A saját könyvespolcát is ő építette meg magának, amivel gyakran el is büszkélkedett. 

Az utolsó éveiben ragyogó elméje és az egészsége azonban hanyatlott. A Piroska étterem dolgozó hívták ki a mentőt Imréhez, akit még akkor visszakaptak, de nem sokkal később imádott édesanyja mellett lelt örök nyugodalmat. Lakása pedig már régen új lakókhoz került. 

Az étterem berendezése, az emléktáblák, és a kedvenc marhapörköltje a mai napi őrzi a hármas asztal örökös tulajdonosának emlékét.