A 33 éves Antalik Lili 2021-ben szenvedett súlyos motorbalesetet Görögországban. A fiatal lány lába hét helyen eltört, a bal keze pedig lebénult. Lili nem tudta, felépül-e valaha belőle és újra mozogni fog-e a karja, de nem adta fel. Ma már szó szerint a két kezével keresi a kenyerét a festőnő.
Ma már, aki nem tudja, hogy mi is történt 2021. november 1-jén Lilivel, az nem mondaná meg a 33 éves lányról, hogy valaha nem mozgott a bal keze. Antalik Lili ugyanis nem adta fel, annak ellenére sem, hogy a motorbalesete után sosem kapott egyértelmű ígéretet vagy becslést azzal kapcsolatban, hogy felépül-e, vagy ha igen, mikor. Lili azonban ma már abból él, hogy fest, amiben nem elhanyagolható kezeinek a szerepe.
A ma már dizájn- és szobafestő vállalkozó Lili élete 2021 novemberében változott meg, amikor egy gyönyörű görög szigeten robogózott.
A részletek egyre homályosabbak, de vannak pillanatok és érzések, amiket nem tudok kitörölni. Ilyen az esés előtti, teljes testemet átjáró jeges felismerés, amikor már tudtam, hogy elkerülhetetlen a becsapódás. Az esés utáni pillanat, a fojtogató kétségbeesés, hogy valami olyan sérülés ért, ami visszafordíthatatlan. A rengeteg vér. Ahogy a mustár színű széldzsekim és a farmerom is lefoszlott rólam. A kedvenc Adidas cipőm, ami leszakadt a lábamról. A sebes, szétégett bőröm látványa. A szagok. Szürreális volt az egész. Ugye ez csak egy rossz álom? Nem az volt. Pánik lett rajtam úrrá és segítségért könyörögtem. Nem tudtam megmozdulni. Tehetetlen voltam
– mesélt részletekbe menően Lili a szörnyű napról, ami megváltoztatta az életét.
„Rengeteg fizikai és lelki fájdalom, félelem, kétség, pánik öntött el akkor és kísérte aztán végig a következő éveimet. El kellett fogadnom, hogy a testem fizikailag már sosem lesz olyan, mint a baleset előtt volt. Hegek, görbén összeforrott csontok és állandó zsibbadás emlékeztetnek a történtekre. Ennek köszönhetően viszont megtanultam kapcsolódni a testemhez, összhangban lenni vele – ez korábban nem volt jellemző rám. Rendszeresen futok és idén ősszel egy félmaratonra is neveztem” – tette hozzá Lili, aki a gyógyulása részeként, egy kézzel, terápiás céllal kezdett el festeni, akkor még nem is sejtve, hogy új hivatásra lelt.
Előtte sosem alkottam, de magával ragadott az egész érzésvilág. Ez volt a meditációm, festés közben elvesztem időben és térben. Egyre többet festettem és kidolgoztam a saját módszeremet, technikámat. Imádtam kísérletezni a textúrákkal, különböző médiumokkal. Ahogy a festés segített feldolgozni a baleset okozta traumát, rájöttem, hogy ezzel másoknak is örömet szerezhetek. Ez inspirált arra, hogy szenvedélyemet vállalkozássá alakítsam
– árulta el Lili, hogyan lett egy egyébként pénzügyi szektorban dolgozó alkalmazottból festő vállalkozó. Lili, bár vászonképekkel kezdte, ma már falakat, csempéket, járólapokat és bútorokat fest kollégájával.
Számomra sosem volt opció, hogy feladjam. Sokszor hallottam orvosi konzultációk során, hogy ne várjak teljes gyógyulást, nem fogok sportolni, bicegni fogok, korlátozott lesz a kezem mozgása. Magamban kellett megtalálnom az erőt ahhoz, hogy mindezek ellenére higgyek a gyógyulásban. Őszinte hittel és belső meggyőződéssel tanultam meg magam mellé állni, ami a gyógyulás és a karrierváltás sikerét is hozta számomra
– mesélte Lili, akinek első ránézésre nem állapítható meg a különbség a kezei között. De nem tudja teljesen külön mozgatni az ujjait vagy csettinteni, pöckölni a bal kezével, illetve megmaradt egy állandó zsibbadás is a kézfejében, ez azonban a munkájában és a hétköznapokban nem korlátozza.
„Hálás vagyok, hogy teljes életet élhetek, nem maradt bennem veszteség érzés. Hálás vagyok azokért a csodás emberekért, akik elkísértek a gyógyulásom útján/bármely szakaszán. Az ő támogatásuk, szeretetteljes gondoskodásuk nélkül nem tartanék ma itt. Az élet legnagyobb kihívásai gyakran a legnagyobb lehetőségeket is rejtik. Az akadályok nem végpontok, hanem új kezdetet jelenthetnek” – tette hozzá a 33 éves fiatal nő, akinek célja, hogy az üzlettársával festő vállalkozásukat magasabb szintre emeljék, elérve, hogy ne csak a végeredmény, hanem a felújítás folyamata is örömteli legyen, visszaadva ezzel az emberek szakemberekbe vetett hitét.
Személyes célom, hogy inspirációt nyújtsak mindazoknak, akik a nehézségek ellenére is mernek nagyot álmodni és belevágni egy új fejezetbe az életükbe
– zárta gondolatait Antalik Lili.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre