Sunyi trükkökkel játszott át milliókat a haverjainak Magyar Péter

Fiktívnek tűnő szerződések, az utolsó pillanatban történt megállapodások, a közbeszerzési értékhatárt trükkösen megkerülő ügyletek. A Diákhitel Központ vezetőjeként Magyar Péter körmönfont megoldásokkal juttatta sok pénzhez azokat a haverjait, akikkel most éppen a politikában próbálkoznak.

Százmillió forintos nagyságrendben kerülhettek közpénzek a Diákhitel Központtól Magyar Péter barátaihoz és ismerőseihez, amikor a Tisza Párt elnöke még az állami intézmény vezérigazgatója volt – írta meg kedden a Magyar Nemzet. A lap beszámolója szerint az akkor kitömött csókosok ma mind a Tisza Párt belső köréhez tartoznak. 

Miközben Magyar Péter a korrupció elleni harc apostolaként próbája feltüntetni magát, addig a Diákhitel Központ élén sorra kötött teljesen indokolatlan és túlárazott megbízási szerződéseket. Szinte szórta a pénzt a haveroknak. 

A Magyar Nemzet beszámolója szerint a Magyar Péter-féle korrupciógyanús szerződéseknél gondosan ügyeltek arra, hogy egyik se érje el a 15 millió forintos összeghatárt. Ez azért volt fontos, mert ez alatt nem szükséges közbeszerzési eljárás kiírása, így Magyar kézi vezérléssel dönthette el, melyik cég legyen végül befutó. Az ilyen típusú megállapodások legnagyobb haszonélvezői Trentin Balázs Lajos kommunikációs szakember cégei voltak, aki jelenleg a Tisza Párt egyik megkerülhetetlen kulcsfigurája.

Magyar Péter másik trükkje a közpénzek kijátszásra az volt, hogy az „utolsó pillanatban” kötött szerződéseket.

Ezeket minden esetben az adott pénzügyi év legutolsó napjaiban hozták tető alá, ilyenkor lényegében „eltakarították” a Diákhitel Központ év végére megtakarított pénzállományát. 

Ez a módszer azonban nem működött mindig zökkenőmentesen: 2020. december 2-án például Magyarnak sikerült egy olyan közvélemény-kutatási szerződést aláírnia az egyik baráti céggel, ami alapján már az napra (!) el kellett volna végezni a munka oroszlánrészét. Ez nyilvánvalóan fizikai lehetetlenség, ami azt a gyanút erősíti, hogy kamuszerződésről volt szó, valós munka, teljesítés nem állt mögötte.

Magyar Péter olyan szerződéseket is aláírt, amelyeknek semmiféle ésszerű értelme nem volt, szinte bizonyosan csak a pénzlenyúlás elfedésére szolgáltak. Egy alkalommal például azzal bízott meg egy baráti céget 50 millió (!) forint közpénzért, hogy „gondolja újra a Diákhitel Központ hitelnyújtási tevékenységét, mint alaptevékenységet”.  Hogy ténylegesen mire gondolhattak a sosem derült ki, viszont az 50 milliót kifizették.