Tomika rengeteget fejlődött az elmúlt fél évben. Sorra döntötte le a falakat maga előtt, most pedig egy újabb nagy mérföldkőhöz érkezett: végre járni tanulhat.
A 7 éves Galó Tomikának csupa jót hozott magával az idei év. Februárban ugyanis családjával útra keltek és meg sem álltak Dubajig, ahol a kisfiú megkapta a várva várt csodagyógyszert. A génterápia rengeteget segített a kisfiúnak, hihetetlen, mennyit erősödött ez alatt a pár hónap alatt. Sorban küzdötte le az akadályokat és ma már olyan dolgokra is képes, amikről eddig álmodni sem mert. Több álma is teljesült: végre újra szilárd ételt ehet, megtanult ülve inni, sőt még repülővel is utazhatott. Most azonban a legnagyobb vágya is valóra válhat: végre megtanulhat járni.
Ami tavaly még álom volt csupán, az most a valóság. Az olaszországi orvosok is megerősítették a Galó családot abban, hogy Tomikának ideje járássegítő eszközöket gyártatni, ugyanis a kisfiú már elég erős ahhoz, hogy járni tanulhasson.
Nehezen találom a szavakat. Annyira büszkék vagyunk rá, annyi akaraterő van Tomikában, hogy hihetetlen. A felsőtestéről lekerült a merevítő is, csak egy kis rugalmas ruha segíti, semmi más. Alig várja, hogy sétálni tanuljon és az ő akaraterejével biztos vagyok benne, hogy fog is
– mondta Tomika anyukája, Anikó.
Amikor a család az olaszországi útra készülődött, Anikónak olyan érzése volt, mintha valamit elfelejtett volna, mintha valami hiányozna. Aztán rájött, mennyire megváltozott az életük az elmúlt hónapokban, viszont csak most döbbent rá igazán, mennyire.
Már nem vittük a babakocsit, mert elég erős, hogy akár egész nap is a kerekesszékben üljön. Nem kellett már azért sem, hogy lefektessük benne, hisz már nem csak fekve tud inni. A turmixgép is tovább éli a nyugdíjas éveit, ő sem került a csomagba, főleg, hogy haza se jött velünk Dubajból
– sorolta az édesanya, akinek a legnagyobb élmény mégis az volt, amikor Tomika nagymamája megkérdezte, hogy csináljon-e nekik szendvicset az útra. Anikó megköszönte a gesztust és csak spontán sorolta, hogy Tomikának sonkát és sajtot tegyen bele, mellé pedig egy kis paradicsomot, mert most ez a kedvence.
Korábban az úton mindig lopva ettük a szendvicset, hogy ne fájjon neki, hogy nem kaphat. Most pedig, amikor eljött a reggeli idő, csak kicsomagoltam a szendvicset és együtt ettünk mindannyian. Hihetetlen változások ezek, az élet sok-sok apró területén, de összeadva mindent megváltoztattak. Még most is alig hisszük el, hogy már itt tartunk
– tette hozzá örömmel az anyuka.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre